Én halni indulok,
ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve
van, kivéve az istent.
November 3-a van. Az idénynek lassan két hete vége.
Tizenegyedik lettem a világbajnokságban, ami kezdésnek nem is rossz. Egy
ponttal maradtam el Julian Simon mögött. De sajnos nem lesz folytatása. Mattia
nyolcadik, Hector hatodik(úgy, hogy a baleset után nem ült motorra) Alvaro
pedig második lett. Sepangban hiába ért el jó eredményt, nem sikerült a csoda.
Nem tudott a bajnoki „trónra” ülni. A maláj pályáról jutt eszembe…Alvaro azóta
nem beszél velem. Megharagudott rám…Pontosabban megutált! Hazudtam neki. Hiába
próbáltam beszélni vele, egyszerűen kikerült, átnézet rajtam. Egyszerűen hiába
próbáltam nem sikerült. Ezek után fel is adtam…
… Most éppen egy kávézóban ücsörgök Monzában. Mattiaval
idebeszéltünk meg egy találkát. Van pár dolog, amit át kell beszélnünk mielőtt
holnap után elmegyek. Igen. Már holnap után cuccolok Amerikába. Mattia
Valenciában aláírta a szerződését a magyar csapattal. Tehát a 2009-es idényben
a Team Toth versenyzője lesz egy Aprilliával.
Megcsendült a csengő az ajtó felet és belépett a helységbe
Mattia. Napszemüveget viselt, bár majd nem kinevettem, mert odakint szakad az
eső.
- Szia Kislány.-huppant le mellém.
- Szia Mattia.-pusziltam meg.
- Hogy vagy?
- Körülményekhez képest egész jól. Kérni szeretnék valamit.
Pontosabban pár dolgot.
- Hallgatlak.
- Holnap után utazok és nem tudom mikor jövök
vissza…-kezdtem el.
- Amy.
- Kérlek hallgas végig! Nehéz sírás nélkül mindent elmondanom,
így inkább ne szakíts félbe.
- Rendben.-bólintott miközben megkapta a forró csokiját,
amit neki rendeltem.
- Elutazok és nem tudom mikor jövök haza…vissza. Marconak
kell néha segítség a programhoz. Kérlek néha nézz rá, hogy van és nem-e csapnak
át felette a hullámok. A házamat nem adom el, de kikapcsoltatom az áramot,
vízet stb. elvileg így számlákat nem kell fizetni, de ha még is akkor szólj és
utalok át neked pénzt, hogy elrendezd. Már mint, ha megteszed nekem ezt a
szívességet?
- Komolyan most fogom fel ezt az egészet. Tényleg elmész…
- Igen.-bólintottam.
- Annyira hiányozni fogsz.-fakadt ki és megölelt.
Pár órát még beszélgettünk, de sajna haza kellett mennem.
Várt rám a maradék pakolás. 23-ig szorgoskodtam ezzel és közben az
agytekervényeim ezerrel forogtak. Alvaroval beszélnem kellene, de nem hallgat
nem. Ekkor pillantottam a laptopomra, ami éppen a nappaliban a dohányzó
asztalon hevert. E-mailt írok neki azt talán elolvassa.
Alvaro!
Tudom, hogy haragszol
rám…Tidom, hogy ez enyhe kifejezés. Utálsz, mert hazudtam neked.
Visszaolvastam ezt a rövidke más fél sort. Azt mondhatom,
hogy ez teli van tényszerű megállapítással, majd folytattam.
Ahogy kiderült, hogy
megszűnik a Polaris World csapat a menedzserem vagyis Loris menedzsere
megkezdte a kutató munkát. Azonban a legtöbb helyen nem volt szabad hely…ahol
lehetet volna esélyünk egyszerűen elzavartak minket. A másik véglet pedig az
volt, amikor azt hitték, hogy miattad vagy Loris miatt özönleni fognak hozzájuk
a szponzorok, de amikor kiábrándítottuk őket, ajtót mutattak nekünk.
Egyetlen esélyem
vagyis egyetlen fair ajánlat talán a Suzukis tesztpilótai szerződés lett volna,
bár erről senki nem tud. Nem fogadtam el, mert aki tesztpilótának áll nehezen
kerül vissza az igazi mezőnybe…
Ben egy ajánlattal
keresett fel. Segít nekem, hogy megkapjam a helyét a AMA bajnok csapatában.
Sikerült. Indiapolisban aláírtam a szerződést. Tudtam, hogy nem helyes, hogy
nélküled döntöttem, de túl terhelt voltál. Ott volt a kényszer a vb cím miatt
és az is, hogy a szemed láttára törtem össze magam. Nem javított volna a
helyzeten, ha még azt is bejelentem, hogy át kell költöznöm egy másik
kontinensre.
Nem tudtam, hogy mi a
helyes. Az se volt jó, hogy titkolóztam. Tudtam, hogy az a legrosszabb. De arra
nem számítottam, hogy a fírkászok is tudni fognak róla…Megértem, hogy nem
beszélsz velem…
Tudnod kell…Szeretlek!
Szeretni is foglak. Ha nem lettél volna velem az idény során, akkor megőrültem
volna a tűz esett után. A hullámvölgyeimben pedig lehet egyszerűen
visszavonultam volna…de ott voltál velem. Reggel, amikor rám mosolyogtál újra
értelmet nyert az életem…nem csak a versenyt tartottam fontosnak, hanem a
szerelmet is!!!
Holnap után azaz
szerdán utazok San Fransiscoba. Római repülőtér 23-as termináljából indul a gép
pontban 11-kor. Szeretném, hogy utoljára láthassalak, de ha nem…megértem.
Szeretlek Alvaro.
Amy.
Elküldtem. Nem várok tőle csodát, de örülök, hogy ezt ki
írtam magamból…
…Egyedül ücsörögtem a reptéren. Még egy óra és megvátozik az
életem. Loris azt ígérte, hogy itt lesznek. Mattia is, de sehol senki. Nem
bánom…így könnyebb elindulnom.
- Szabad ez a hely?-érdeklődött egy nagyon szeretett hang.
Felnéztem és ott állt a két oldalamon Loris, Ingrid és Ricardo. A másik
oldalamon Mattia.
- Hát eljöttetek.-fakadtam ki és megöleltem keresztaput.
- Ez természetes. Nem mehetsz el búcsú nélkül.
- Köszönöm.
Beszélgettünk. A sírás többször is a torkomat mardosta, de
meg fogadtam előttük nem fogok kiborulni. Boldognak tűnnek egy kicsit, mert
tudják élvezni fogom ami előttem áll. De ki tudja, hogy úgy lesz-e. Nem fogom
menet közben feladni. Sokszor a bejárat felé sandítottam, de akire vártam nem
jött.
- Baj van Amy?-érdeklődött Mattia miközben megszorította a
kezemet.
- Írtam egy emailt Alvaronak, de sejtettem nem jön el.
- Észhez fog térni.
- És én mit érek majd vele? Az ég világon semmit. Na
mindegy.-legyintettem. Megszólalt a hang, hogy ideje mozdulni. Vállamra vettem
az utazó táskámat és a bőröndöm huzígálóját is kihúztam. Sorba megöleltem a
szeretteimet.
- Karácsonykor hozzám jöttök.-szorítottam magamhoz Ingridet.
- Ha megérkeztél hívj fel. Ne foglalkozz az idővel.
Mattian volt a sor. Láttam rajta, hogy mindjárt sírni fog.
- Győz az új csapatoddal! Sikerre vezetheted őket.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- Ezaz élet rendje. Nem gondoltad, hogy ilyen jól kijössz
majd a csapattársaddal ugye?-simogattam meg az arcát könnyes szemmel.
- Legjobb csapattársam voltál.
- Hölgyem indulnia kell.-lépett hozzám oda egy alkalmazott.
- Értem. Tehát sziasztok.-köszöntem el tőlük még egyszer és
elindultam a beléptető kapuhoz. Ahogy véghez vittem a műveletet
visszafordultam. A távolban megpillantottam a falnak támaszkodó Alvarot, de nem
mehettem vissza…
Vége az itteni életemnek és vár valami új az óceánon túl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése