49. fejezet

Újra motoron

Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betűkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy "HAZUG".

Kuala Lumpurban tartózkodok. A Japán Nagydíj után nem Ausztráliába mentem a többiekkel, ha nem a maláj fővárosba. Kell egy kis magány és fel kell készülnöm erre a klimára. Ezen kivűl edzést is elhanyagoltam az elmúlt bő három hétben és így  nem ülhetek motorra. Igen! A sepangi versenyhétvégén motorra ülhetek.

Kell számomra ez a magány. Eddig nem mondtam el Alvaronak a helyzetet, és nem tudom egyáltalán el mondjam-e még neki Valenca előtt. Még mindig van egy csekély esélye a győzelemre. Nem tehetem tönkre. Ezt Hector is megmondta.

Mai napomat végig az edző teremben töltöttem és most lihegve ülök a földön. A maratoni futásomnak nem rég lett vége és még nem tudok normálisan lélegezni. Minden olyan zavaros. Lelocsoltam magam vízzel és azt reméltem ettől megoldódik valami…De a lelkiismeretemen semmi se segíthet…

Október 16-a van csütörtök van. Most végeztem Costa doktornál, aki megadta az engedélyt a hétvégi szereplésemre. Bár bevallom őszintén akkor is motorra ültem volna, ha nem engedi. A merevítő kötés helyét felválltotta egy szép kis fásli. Éppen Alvarohoz tartok, hogy elújságoljam neki a jó hírt, amikor összetalálkoztam Nickyvel.

- Szia!-mosolyogtam rá kedvesen. Amúgy is mosolygós hangulatom volt, de most főleg.

- Mit molyogsz Kis lány?

- Versenyezni fogok a hétvégén.-mutattam fel a papírt.

- Ezek szerint felkészültél.

- Fogjuk rá. De már nem tudok egy helyben ücsörögni és tétlenül tölteni az órákat.

- De ugye tudod, hogy nem éppen ez a legmegfelelőbb hely a visszatérésre?-húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

- Nem értelek.-ráncoltam össze a homlokomat és arra vártam, hogy megmagyarázza a helyzetet.

- Sepangban nagyon kemény versenyek vannak. Vagy is a körülmények viselik meg az embert. Egészséget is, de egy sérültett még jobban.

- Te se vagy tökéletes. Vagy a lábad ilyen gyorsan gyógyul?

- Na jó ezt megkaptam. De tavaly például 15 órát aludtam a futam után. Szerintem idén se lesz másként.

- Nem vagy semmi. Én eddig ide nem kísértem el Lorist, így újdonság számomra ez a pálya.

- Amúgy egyszerű. De figyelj a folyadék pótlásra.-adott egy jó tanácsot.

- Köszi.-mosolyogtam rá hálásan. Ekkor valaki a nevét kiabálta és egyszerre fordultunk a hang felé. Egy férfi közeledett felénk és amikor levette a szemüvegét rájöttem, hogy ki ő.

- Amy bemutatom a bátyámat Tommyt.

- Örvendek.-fogtam kezett a legidősebb Hayden fivérrel az öt közül.

- Hogy vagy?-érdeklődött kicsit félénken.

- Köszi jól. Indulhatok és ez a legjobb.-vigyorogtam lelkesen.

- Tipikus verenyző. Alig bírtunk az öcsémmel, amikor Brno előtt elesett motokrosszozás közben és otthon kellett dekolnia.

- Köszi Bátyus. Szeretlek.-vágott vissza Nicky fintorogva.

- Testvéri szeretet.- feleltem vigyorogva.

- Egyke vagy ugye?-érdeklődött Tommy.

- Igen. Bocs fiúk, de nekem még van pár dolgom. Még találkozzunk.-intettem nekik és elsétáltam.

Most valahogy az Aspar Team és a Polaris World csapata egymás mellé került és egyszerűen egy motorhomeal hamarabb fordultam le. Bati egy asztalnak támaszkodott és pár papírt nézegetet. Odasétáltam mögé és átöleltem.

- Szia Cicus.-vigyorgott rám sunyin.

- Szió.-megcsókoltam. Kicsit túlságosan lelkesre sikeredett.-huppsz!

- Boldog vagy. Sikerült ezek szerint.

- Pontosan. Egyel több ellenfeled lesz.-szájon csókoltam ismét.

- Félek tőled.-nevetett Bati miközben átkarolta a derekamat.

- Nem kísérsz át a csapatomhoz?-pusziltam meg az arcát.

- De átkísérlek.

Ezen a pár méteren is megtalált minket pár riporter. Úgy gondoltuk, hogy kívételt teszünk és válaszolunk pár kérdésre. Persze bizonyos határokon belül. Első kérdést én kaptam meg.

-Igaz, hogy szerződést kapott az AMA Superbike-ban?

A második kérdést is nekem címezték.

-Ben Spies helyén fog versenyezni? Miért döntött a váltás mellett?

- Nem válaszolok semmire.-karon ragadtam az értetlen Alvarot és elkezdtem magam után húzni a csapatomhoz. A munkatársaimat nagy ívben elkerültem és bezárkóztunk a pihenőszobába. Alvaro leült az ágyamra én pedig neki dőltem az ajtónak és nagyott sóhajtottam.

- Mi volt ez?

- Bati…-kezdtem el, de elcsuklott a hangom.

- Amy válaszolj! Mi volt EZ? Mit akartak a fírkászok?

- Sajnálom!

- Mit Amy? VÁLASZOLJ!-fakadt ki hirtelen. Az összes porcikám megrezdült és mire észbe kaptam az arcomat a könnyeim mosták.

- Tényleg szerződésem van.

- Nem hiszem el! Nem nem és nem.-pattant fel és nem akart csillapodni.- Hazudtál nekem! A szemembe hazudtál!

- Sajnálom…

- Ne mond ki még egyszer! Mikor történt?

- Indyben vasárnap.-ezzel tetőztem a dolgot. Szinte feltépte az ajtót és elrohant. Sírva roskadtam le a földre és azt gondoltam jobb lenne, ha megszűnnék. Percek telhettek el…talán órák, amikor Mattia benyitott hozzám.

- Minden rendben?-gugolt le mellém.

- Utálom magam!-zokogtam és egyenesen a nyakába borultam.