46. fejezet

Egy változás

Vasárnap délelőtt van és töretlenül próbálok visszagondolni az elmúlt napokra, de semmi. Nem emlékszek semmire. Egyszerűen olyan, mint amit kitöröltek a fejemből. A TV-ből figyelem majd a versenyeket, aminek most nem leszek a része. Részben nagyon nem is vágyok a pályára, mert szakad az eső. Az orvosok megengedték, hogy kicsit sétálgassak. Így megpróbáltam neki lendülni, de az oldalam iszonyatosan fáj, mivel kiderült eltört pár bordám is. Kis levegő vételekkel próbálom a fájdalmat eloszlatni, amikor kopogtak.

- Bejöhetek?-állt az ajtóban egy 30-as éveiben járó spanyol férfi.

- Ha újságíró akkor nem.

- Diego Vazquez a nevem. Ben Spies csapatfőnöke.-nyújtott kezet. Így már minden világos. Elfogadtam a gesztust. Visszadőltem az ágyra és megszólaltam.

- Amy Corsi vagyok. Sajnos az elmúlt három nap kitörlődött a fejemből. Így nem vagyok biztos benne, hogy volt-e alkalmunk beszélgetni.

- Mesélte Ben. De arra még emlékszik, hogy Ben mit ajánlott?

- Igen.-ráztam meg a fejemet igenlő válaszra.

- Leakarom magát szerződtetni. Nem érdekel, hogy Capirossi a keresztapja, vagy Bautista a párja. Nem ezekért a bajnoki címekért akarom szerződtetni, ha nem azért, mert látok tehetséget magában. Helyt tud állni.

- Ezek szerint?-kérdeztem hitetlenül.

- Ezek szerint magát akarom.- egy papír köteget rakott le elém és egy tollat.- Íme a szerződés. Mindent bele foglaltam, ami kedvezhet magának. 1+1 éves szerződés, ha elfogadja. Azaz egy évet ha nálunk versenyzel és nincs lehetőséged másik csapathoz szerződnöd, akkor maradhatsz. Most akarod átolvasni vagy megakarod mutatni egy ügyvédnek?-annyira eltűnő, hogy egyszer magázik, egyszer pedig tegezz.

- Most átolvasom.

- Rendben. Szólj, ha valami nem tetszik. Addig kimegyek kávézni.

- Köszönöm.

Végig olvastam a szerződést és értelmeztem minden egyes mondatát. Gyári motor, becses fizetés, 12 tagú szerelő gárda és szolgálati autó. Ez remeknek tűnik. Nagyon is. Ezaz egyetlen esélyem, hogy ne essek ki a körforgásból. Ezaz…Felemeltem a tollatt és aláírtam gondosan. Megvan pecsételve a sorsod Amanda Corsi. Ennyi. A 2009-es évet Amerikában fogom tölteni a Superbike sorozatban.

A versenyt a TV-ben néztem. A hurrikán megérkezett és olyan esőt hozott, amit még az ázsiai tájfun is megirigyelhetett volna. Először a 125-seket engedték el kicsit késve, ahol a spanyol fiatal Nicolas Terol nyert, de a legnagyobb szenzációt még is Talmácsi Gábor szolgáltatta, aki törött kézzel is, de pontott szerzett. Hiába gondolkozok azon, hogy én tudhattam-e erről a sérülésről nagy üresség van a fejemben. Úgy utálom.

A következő verseny az lett volna, amin én is indulnék azaz a 250. Azonban az eső újra elkezdett szakadni, miközben a fiúk kint álltak a rajtrácson. Így a MotoGp-t és a 250-es versenyt megvserélték, hogy bele férjenek a közvetítés idejében. Tehát mindenki becuccolt, és a nagyok ki és addig hatalmas szárító géppekkel járták a pályamunkások a jó ívet.

- Miss Corsi?-lépett be a kórterembe a doktor miközben a mobilomért kalimpáltam.

- Igen én vagyok az.

- Van egy jó hírem. Este haza mehet.

- Komolyan?-hitetlenkedtem kicsit látványosan.

- Komolyan, mert úgy gondoljuk, hogy otthon gyorsabban gyógyulna.-felelte a doktor mosolyogva.

- Nagyon jól gondolja.

- Akkor még egy kicsit magára hagyom, de lesz még pár vizsgálat a mai nap folyamán.-mosolygott rám csábosan és kisétált a kórteremből. Boldog voltam, hogy nem kellett tovább aszalódnom ebben az átkozott kórházban. Előszedtem a mobilomat és felhívtam Batit. A nyolcadik csengésre vette fel.

- Szia. Jól vagy?-csicseregte kedvesen.

- Szia. Nagyon jól. Képzeled kiengednek este fele a kórházból. Így együtt tudunk haza menni.

- Amúgy se hagytalak volna itt. Nem korai még ez?-aggódást véltem felfedezni a hangjából.

- Miért lenne az?

- Tegnap sérültél meg.

- A csavarokat megkaptam a csuklómba. Pihentető gipsz van a bokámon, hogy ne hajszoljam magam és a bordáimat alig ha tudják helyre hozni. Három napot pedig nem igen tudják visszaönteni a fejembe. Bati! Majd gyógyulok otthon.-nyafogtam, mint valami hisztis kis lány. Kuncogást hallottam a vonal túl oldaláról.

- Szeretlek!

- Én is.-suttogtam. Olyan nehéz lesz elmondani a szerződést. Azt, hogy a világ másik végére kell települnöm, hogy versenyezni tudjak. Nem akarom elveszíteni, de nem tudom, hogyan tudjuk kezelni ezt a helyzetet. Utálok hazudni neki, de amíg erőt nem szerzek kénytelen leszek. Utálom ezt az egészet, de én tehek róla.

A MotoGp-sek versenye alatt is szakadt az eső a változatosság kedvéért. Azonban látszódott a közeli képeken és a motorok viselkedésén, hogy írtózatos nagy szél fújj. Többször meginogott Valentino az első helyen és Nicky is. Csoda, hogy egyáltalán az összes induló talpon maradt. Azonban nyolc körrel a vége előtt leintették a versenyt. Vagyis először csak úgy tűnt, hogy felfüggesztik. A körülmények siralmasak. A légzsák fal, ami a kanyaroknál a beton falnál helyezkednek el több méteres magasságban repkednek. Egy Yamahás sátor pedig a darabjaira hullt. Casey-t és Vale bácsit mutatták miközben Ezpellenta úrral beszélnek…vagyis inkább vitatkoznak. Nem akarnak visszamenni a pályára. Érthető. Én se mennék. Úgy 15 perces vitatkozás után eredményt hirdettek. Vale 1, Nicky 2, Jorge 3.

Most már csak azt remélem, hogy Alvaroékat se engedik versenyezni, mert az lenne a legnagyobb hiba az életben. Azonban végül, mint ha az Égiek hallgattak volna rám több mint 20 év után elhalsztottak egy versenyt.

Hosszas vizsgálatok után hat órakor engedtek ki a kórházból. De közöltek velem egy szomorú hírt. Csak az utolsó két futamon állhatok rajthoz. Sepangban és Valenciában. Ez annyira rossz. Alvaro minden mozdulatomat aggódva figyelte, ahogy felöltöztem és indulásra készen álltam.

- Mikor megy a gépünk?

- Már utazni akarsz?-kérdezte miközben leültem mellé. A kezemet a farzsebéhez csúsztattam ahonnan kilógott a repülő jegy tokjai.

- Ezért kérdeztem csak.-lebegtettem meg előtte a jegyeket, majd kicsit bénán szét hajtottam, hogy lássam mi a dátum rajta.- Miért van kétszer két jegyünk?

- Én azt akartam, hogy holnap utazzunk, de Mattia szerint te minden áron ma el akarsz még indulni. Ezért van négy jegyünk.-vallotta be úgy, mint ha valami nagy bűnt követett volna el. A gipszes kezemmel megsimogattam a feje búbját, bár először jól fejbe kólintottam, de gyorsan korigáltam mindent.

- Jól tippelte Mattia. Amerikából egyedül a kórházra emlékszek, így gyorsan leakarok lépni.

- De jól sejtettem, hogy ezt fogod mondani, így a cuccaid a kocsi csomagtartójában pihennek.-megcsókoltam. Annyira látom rajta a szeretett. És ezt kell elrontanom majd. Egy kis ideig tényleg várnom kell. Vagy legalább is nekem van szükségem felkészülési időre.

A repülőút nagyon hosszú volt és kényelmetlen eleinte, bár amikor már sikerült elhelyezkednem, hogy az oldalam ne fájjon elég hamar elaludtam. Egyszer igaz felriadtam, amikor Alvaro rám húzta a takarót, de színte azonnal vissza is zuhantam a tudatlanságba…

Napok nagyon gyorsan telnek és nagyon sokat gyógyultam mióta haza jöttünk Monzába. Alvaro minden lépésemet figyeli, miközben neki is pihennie kellene, mert a vb cím megszerzése kemény meló. Volt olyan délutánunk, hogy Carment elvittük fagyizni vagy egyszerűen kint voltunk a lovas pályán és beszélgettünk Marcoval. Kiakartam menni ügetni egy kicsit Tigrisszemmel, de a fiúk ellenezték. Miszerint még nem vagyok eléggé erős. Most ők győztek. De csak most az egyszer.

Utolsó esténk, amit itthon töltünk hiszen holnap reggel indulunk Montegi-be. Japán is ugyan olyan messze van, mint Amerika. Most elmondom neki fene fenét eszik. Hosszasan zuhanyoztam és próbáltam ellazulni. Jó, hogy nem azt a fehér hagyományos gipszet kaptam, hanem egy műanyag merevítőt. Így legalább nem kell attól tartanom, hogy túl sokáig fürdök. Zuhanyzás után bele bújtam a pizsimbe és kisétáltam a nappaliba.

- Bati.-szólaltam meg bátortalanul, de nem kaptam választ hiába feküdt a barátom a kanapén. Lassan odasétáltam hozzá és megláttam, hogy mélyen alszik. Akarva akaratlanul betakartam és letelepedtem a fotelbe könyvet olvasni.

Nem mondtam most el neki és újra erőt kell szereznem, hogy megtegyem. Hazudok és ezt utálom a legjobban, de szeretem annál jobban, hogy fájdalmat okozzak neki…