43. fejezet

Hétköznapok

Négy napja vagyok itthon Monzában… Egyedül. A Cseh nagydíjat a helyi menő túl kapása miatt a kavicságyban helyeztem be. Karel Abraham túlságosan bizonyítani akart és a rajt utáni első kanyarban meglökött és vége lett a versenyemnek… De legalább az övének is. Alvaro vasárnap este már nem volt bunkó velem, de azt mondta a héten, eljön hozzám és elmondja miért volt olyan fura. Hát, azóta is várom. Tegnap előtt elkövettem egy őrültséget. A jobb lapockámra csináltattam egy tetoválást. Már évek óta vágytam rá és most egy hülye ötlet után mereszem is volt rá. Most még kicsit érzékeny a tetoválás, de megéri ennyit szenvedni vele. A mosógépbe pakoltam bele, amikor kopogtak a bejárati ajtón.

- Gyere be!-kiáltottam el magamat a fürdőszobából azzal a hittel, hogy talán meg is hallotta. Lépteket hallottam, ahogy megfordultam Alvaro állt előttem teljes életnagyságban.

- Így bárki bejöhet.- jelent meg egy fél oldalas mosoly az arcán, mire én elfelejtve a múlt hétvégi viselkedését nyakába vetettem magam és megcsókoltam.- Ezt nem érdemlem meg.

- Szeretlek te idióta.

- Csoda azok után, hogy milyen marha voltam.-átkarola a derekamat és szorosan magához ölelt. A mellkasának támasztottam a fejemet és behunytam a szememet. Ő volt mellettem a bajban, és ha neki is problémái akadtak, akkor mellette leszek.

- Mi történt?

- Valami hülye vírust elkaptam. Nagyon rossz volt. Szombat este Martinez úr azt mondta, hogy nem indulhatok a versenyen, ha nem megyek el Costa doktorhoz.

- Hülye voltál, mert nem mentél el hamarabb a dokihoz.- böktem mellkason.

- Mert te elmentél volna?- vágott vissza azonnal.

- El, mert Mattia elrúgdosott volna.

- Na látod.

- Itt maradsz ugye pár napra?- húztam magammal a kanapé felé.

- Azt hiszem igen, mert nem rúgtál ki páros lábbal.

A napjaink rengeteg nevetéssel telt. Igaz edzés volt általában a porondon, de Bati alakított valamit mindig és nagyokat nevettünk. Főleg, amikor a lovas tanyán voltunk és a gyerekekkel foglalkoztunk. Alvaro görkorizni tanította a kicsiket, de ő esett a legtöbbet. Ez az utolsó napunk volt vagyis van. Már otthon vagyunk és valami ehető kaját próbálok szerkeszteni vacsorára.

- Martinez úr engem von felelőségre, ha összetöröd magad. – tájékoztattam egy tényről. Cseppet kiakasztó lenne, ha a világbajnoki címre esélyes versenyző görkorcsolyázás közben nyakát szegné.

- Nyugalom Kicsim. Megtanultam esni. – vigyorgott rám, de hirtelen fintor lett ebből a mosolyból. – De a hátsóm attól nagyon fáj.

- De még attól jól néz ki a hátsód.- ugyan azokat a szavakat használtam, amiket ő is. Neki döltem a konyha pultnak és a melegítő zsebemből elő húztam egy kulcscsomót.- Ez a tiéd.

- Milyen kulcs ez?

- Szerinted? Ennek a háznak a kulcsai. A nyaralás alatt beszéltük az összeköltözést, és ez csak egy megoldás, de így látom jónak. Majd a szünetben hozzunk közös döntést. Akár még Spanyolorzágba is elköltözök, ha azt szeretnéd.-vontam vállatt a monológom után.

- Szeretlek Amy. -Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Hosszasan faltuk egymás ajkait miközben felültett a konyha pultra. Levertem pár poharat, de nem érdekelt. A lábaimat Alvaro csípője köré fontam, miközben a kezemmel a felsője alatt simogattam a mellkasát. Egyre vadabbul csókoltuk egymást és egyre inkább kívántuk is. Megszabadított a melegítő felsőmtől miközben a nyakamat harapdálta. Ezután következet a sima felsőm és itt ülök a karjai közt egy melltartóban. Leugrottam a konyhapultról és neki nyomtam a hűtőnek. Megcsókoltam újra miközben kitapintottam felsőjének az alját. Lehámoztam róla ezt is így a következő lépésem volt a csupasz felső testét végig csókolni.

- Amy…-nyögte be nehezen és próbálta megállítani a kezemet, hogy az övét ne kapcsoljam ki.

- Mi a probléma?-érdeklődtem tőle, miközben újra a nyakát csókoltam. A kezemmel a hátát simogattam, majd az ujjam hegyével végig húztam a gerince vonalát. Halkan felnyögött. Fél siker. Lejebb csúsztam és most a mellkasát halmoztam el csókokkal, majd még lejjebb. Már majd nem kitudtam az övét csatolni, amikor kopogtak a terasz ajtón. Tudni illik, ha valaki itt kopog az rokon. Riadtan rezzentem össze és amikor megláttam keresztanyut el is sápadtam.

- Fenébe! Ingrid?-kapkodtam össze-vissza, de a felsőmet nem találtam. Bati színtén.

- Sejtettem előre.-nyomott egy puszit a homlokomra.- Azonnal itt vagyok.

- Hova mész?-vinyogtam utána, miözben újra kopogtak.

- Le kell hűtenem magam, mivel egyesek kicsit a határaimmal játszottak.

 Éreztem, hogy az arcom lángvörösre gyúlt. Magamra kaptam a felsőmet és ajtót nyitottam keresztanyunak. Vigyorogva lépet be a helységbe.

- Megzavartam valamit?-érdeklődött ártatlanul.

- Mit láttál?

- A lényeget tuti. Szerencséd, hogy a kicsi az udvarodat fedezi fel. Ha akkor meglátt magyarázkodhatnánk, hogy a gólya esete a babával miként működik.-kuncogott, majd körbe pillantott.- Alvaro?

- Hűtő fürdő.

Remek pár órát töltöttünk együtt. Beszélgettünk és Bati megismerkedett az unoka tesómmal, a kis Ricardoval.