42. fejezet

Új barát és a féltékenység

Pénteken az ötödik pozíciót szereztem meg az időmérőn, és kevés esély van arra, hogy a mai nap javítsak ezen. Hogy miért is? Reggel óta szakad az eső. Az overálomra felvettem egy esőkabát szerűséget, hogy motorpzás közben ne ázzon át a bőrruhám. Azonban még van egy kis időm így egy normális kabátot is felvettem és a Suzukihoz sétáltam. A csapat régi ismerősként kezel. Lorisnak ezaz első éve igaz náluk, de ez őket nem zavarja. Olyanok, mint egy nagy család. A Ducatira is ez volt a jellemző, mióta az eszemet tudom. Keresztaput végül a pihenő szobájában találtam meg.

- Szia.-köszöntem csendesen.

- Szia Amy. Gyere ide.-láthatta rajtam, hogy még mindig a bejelentés hatása alatt állok. Azóta a menedzserünk gőzerővel próbál tárgyalásokat kezdeményezni, de az eddigi tapasztalataink siralmasak. Odaültem mellé és a fejemet a vállára hajtottam.

- Visszavonulok szerintem. Az lesz a legjobb.

- Ne beszélj marhaságot. Igen is szerzünk neked helyet…-kezdte el, de kopogtak.- Szabad.

Egy közép magas, jó kötésű srác lépet be az ajtón. A csapat felsőt viselte és a fülhallgatója is Suzukis volt. Ismerős az arca, de nem tudo eldönteni, hogy ő kicsoda.

-Elnézést. Loris a főnök keres.

- Köszi Ben, hogy szóltál. Amy még beszélünk. –puszit nyomott a homlokomra és el is tűnt. Mire felkászálódtam az ágyról azt hittem már a Ben nevezetű srác már el is tűnt, de tévedtem. Ott támaszkodott az ajtónak és engem figyelt.

- Szia Ben Spies vagyok. Itt tesztpilóta, Amerikában versenyző.

- Amy Corsi. Jelenleg versenyző, nagy valószínűséggel jövőre munkanélküli.-udvariasan előre engedett az ajtóban.

- Hallottam róla. Figyelj akár segíthetek is neked.- lelkesnek tűnik az biztos. Kíváncsivá tett és így a motorhome előtt megálltunk igaz az eső rendíthetetlenül szakad.

- Mire gondolsz?-érdeklődtem, miközben ő kinyitotta az ernyőt és felénk tartotta.

- Ha megnyerem a sorozatot, ahol most versenyzek átjövök Európába. Kell a helyemre valaki. A csapatfőnököm, azt mondta olyan versenyzőt szeretne a helyemre szerződtetni aki szerintem is megállná a helyét.

- Ezt honnan veszed? Eddig még nem is beszélgettünk.- motyogtam zavartan.

- De attól figyelhettelek a versenyeken. Loristól tudom, hogy van tapasztalatod nagyobb motorral.

- Igen. Mindig is 250-es gépekkel és 600-assal versenyeztem régen.

- Beszélek Diegoval, ha haza megyek. Indianapolisban a Suzuki három motort fog indítani így találkozhatunk. Persze, ha megtudok valamit akkor megüzenem.-egy sunyi mosolyt eresztett meg.

- Ben nagyon szépen köszönöm.-örömömben megöleltem. Kicsit megleptem a viselkedésemmel, de azért ő is átölelt.

Sajnos az idő nagyon gyorsan repül és már az időmérőn is túl estünk. Ahogy mondtam előre javítani nem sikerült senkinek. Ötödik heylről fogok rajtólni, míg Mattia a negyedikről. Alvaro csak a tizedik.  A csapat megbeszélés után Mattia megígérte, hogy együtt megyünk vissza a szállásunkra csak még el kell intéznie egy telefont.  A motorhome-unk előtt ácsorogtam, amikor Alvaro jelent meg mellettem. Megragadta a karomat és a csapata felé kezdett el vonszolni. Meglepet a viselkedése és alig bírtam kiszabadulni a szorításából.

- Mi a fene bajod van?

- Mi a fenét csináltál?-kezdte el rögtön emelt hangon. Az állam az aszfalton kötött ki.

- Nem értelek. –sikerült kirántanom a karomat a szorításából és hátrátam egy lépést. Megijedtem tőle akár, hogy is próbálom tagadni.

- Te és Ben Spies. Mit ölelgetted annyira meghitten?- olyan dühös volt a hangja, mint még sose. Azonban én is kezdtem elveszteni a türelmemet.

- Miért kérdezed ezt?

- Láttam. Mindent láttam.

- De nem hallottál semmit se. Ben csak segíteni akart… Akar! Ezért öleltem meg hálából.

- Nem érdekel.- vágta be a durict és még jobban dühös lettem.

- Ha észhez tértél és nem játszod a a féltékeny barátot hívj fel. Ha neked tetszik ez a helyzett kerülj el.-löktem el magam a kamion oldalától és egyszerűen otthagytam. A mostani hétvégém így is pocsék, de a drága jó szerelmem rá tett egy lapáttal. Játsza itt a féltékenyt…

Mattia sejtette, hogy van valami probléma, mert egész úton egy árva szót se szóltam hiába beszélt hozzám nem mondtam semmit se. Ahogy megérkeztünk a szállódához a szakadó eső ellenére a parkba irányoztam magamat.

- Megfázol!-kiabálta utánam a társam, de csak legyintettem.

- Nem érdekel.

Sétálgattam és mivel az Mp3-som a zsebemben volt elkezdtem hallgatni. Leültem az egyik padra. Felhúztam a térdeimet és védelmezően átkaroltam. Úgy bámultam magam elé.  Sok minden járt a fejemben. Spies ajánlata, Alvaro kirohanása és egyáltalán kellene-e erőltetni az itt maradásomat. Akarva akaratlanul kicsordult egy könnycsepp a szememből. Letöröltem az arcomról, de felesleges volt. Már eláztam, mint a rongy. A hajamból az arcomra ugyan úgy folyt a víz. Azonban egyszer csak abba maradt…Most kapcsoltam egyáltalán, hogy valaki itt ül mellettem.

- Szia Toni.-próbáltam kicsit összeszedni magam.

- Jól vagy? Megfázol.-érintette meg az arcomat.

- Nem érdekel. Őszintén? Engem már senki és semmi nem érdekel. Ha nem lenne holnap verseny már rég nem lennék itt.

- A megszűnésetek miatt aggódsz?-vonta össze a szemöldökét.

- Amiat aggódok, hogy nem lesz hel, ahol versenyezzek.

- Amy adhatok egy tanácsot?-bólintottam.- Ne azzal fogalkoz, hogy mit hoz a jövő, inkább arra törekedj minél jobb eredményt, mutass be.

- Ezt most miért mondod?- kérdeztem kicsit ámuldozva.

- Higy nekem. Nem az a fontos, hogy miért mondom, hanem az, hogy megfogad a tanácsot. Gyere, mert tényleg megfázol és azt nem bocsájtanám meg magamnak.- segített felállni a padról és együtt indultunk el a bejárat felé. Amíg én vettem egy meleg zuhanyt ő szerzet nekem egy forró csokit, hogy átmelegedjek lelkileg is. Melegítőbe bújtam és helyet foglaltam az ágyon.

- Alvaro miért nincs itt veled?-érdeklődött Toni miközben az ablakhoz sétált.

- Őt kérdezd. Hisztis volt ma.

- Ez érdekes. Miért?-húzta el a függönyt és leült a fotelbe.

- Azt hiszi, hogy Ben Spies-szel kavarok. Vagy nem tudom… Ma beszélgettem az amerikai fiúval és megöleltem. Ezt látta és totál félre érti a dolgot. –ráztam a fejemet jobbra -balra.

- És Mattiaval miért voltál undok?

- Panaszkodott?

- Nem, csak láttam rajta, hogy szomorú és megkérdeztem. Hiányzol neki, mivel olyat emlegetett, hogy testvérré fogadtátok egymást. Most jobb, ha megyek. Pihenj.

Egy ideig csak bámultam magam elé az ágyon fekve. Igaza van Mattia-nak. Az elmúlt időszakban tényleg kerültem és kevesett beszélgettünk. Idő már fél tiizen egy fele járt, amikor bátorságot gyűjtöttem és átirányoztam magam a szomszédba. Remélem Mattia nem alszik még.

- Szabad.-hallottam a hangját a kopogásom után.

- Bejöhetek?-úgy osontam be az ajtón, mint egy tini, aki fél, hogy elkapják a kollégiumban.

- Persze.-törökülésben feljebb csúszott az ágyon és helyett foglaltam mellette.- Baj van?

- Sajnálom.

- Mit?

- Olyan vagy, mint a testvérem, de elhanyagoltalak. Szeretlek bátyus és sajnálom.-megöleltem. Mattia csak bátorítóan simogatta a hátamat.

- Nekem is hiányoztál Húgi.