Baj van! Nagyon nagy.
Reggel egyedül sétáltam ki a pályára. Hosszú farmer nadrágot
és termó pulóvert viseltem, mert iszonyatosan fáztam. Tudom az itteni klima nem
olyan, mint a görög, de én már teljesen hozzá szoktam. Első utam a csapatomhoz
vzetett mivel rendkivüli megbeszélést hívtak össze. Mattia az egyik azstalnál
ücsörgött egyedül, így csatlakoztam hozzá.
- Szia.
- Szia Csillagvirág.-nyomott egy puszit az arcomra és
szorosan megszorította a kezemet. Idegesnek tűnik, de most már nagyon vágytam
arra, hogy kiderüljön mi is az igazság.
- Elmondod mi a helyzet?
- Amy KTM-el aláírtam egy előszerződést még a Német Nagydíj
után…
- Ez remek.-lelkendeztem, de csendre intet.
- Azonban a gyár kiszáll a kategóriából már jövőre….
- Ezt nem tehetik…-kezdtem el emlt hangon, de rájöttem a
főnök is a teremben tartózkodik és beszélni készül. Kényelmetlenül fordultam
felé és elhallgattam. Mattiat most tették parkoló pályára. Rohadékok…A főnök
beszélni kezdett, de azt a rizsát nehezen fogtam fel amit mondott, de amikor a
lényegre tért azonnal fogott az agyam.
- A jövőről eddig is sokan kérdeztek, de most nyíltan
elmondok mindent. A 2009-es idényben nem indul a csapatunk.
A toll amivel eddig játszottam hangtalanul a földre esett.
Ugyan is az a köz felháborodás ami kitört a helységben elég hangos volt.
- Sajnálom a versenyzőket és a csapat minden egyes tagját.
Azonban a konkurens istálók szívesen leszerződtetnék a szerelőinket…
Elegem lett és kirohantam a teremből. Hiába kiabált Mattia
utánam nem figyeltem rá. A pihenő szobámba mentem és magamra zártam az ajtót.
Nem tudtam, hogy most dühöngjek, sírjak vagy egyszerűen nevessek. Legjobb lesz,
ha felhívom Batit. Három csörgés után felvette.
- Szia Kicsim.
- Baj van.-feleltem kurtán, mert most kezdett utol érni a
kétségbe esés.
- Amy…
- Nem lesz csapatom jövőre.
- Ez őrültség.-nevette el a dolgott, de most már zokogtam.-
Amy ez tényleg komoly?
- Igen.-szipogtam a telefonba. Nem akartam sírni. Nem és
nem, de most az egyszer szíven ütöt ez a helyzet.
- Odamenjek?
- Nem inkább én megyek áthozzád ha nem gond?- töröltem meg
az arcomat gondosan.
- Megmondta Jorge, hogy nem baj, ha itt vagy. Tehát gyere.
- Akkor öt perc és ott vagyok.
A motorhomeunkból kilépve rengeteg újságíróval találtam
magam szemben. Azonban nagy meglepetésemre egyikük se akart semmit se kihúzni
belőlem. Hálát adok az Égnek ezért. Az Asparnál cseppett meglepődtek, ahogy
megjelentem, de Gábor szónélkül az egyik folyosó felé mutatott és tudtam. Itt
találom meg Alvarot. Nem fogok sírni ez most biztos. Kopognom se kellett, mert
az ajtó kitárult előttem és Alvaro aggodalmas arca tárult elém. Megölelt
először és majd úgy engedett be a szobába.
- Sajnálom Kicsim.
- Sejtettem, de nem gondoltam komolyan. Mattia
üzenete..-roskadtam le az ágyra, miközben az arcomat a tenyerembe temettem.
Alvaro eközben a hátam mögé mászott és át tudta karolni a derekamat. Így neki
döntöttem a melkasának a hátamat. Eddig tudtam tartani magamat, mert a könnyeim
újra az arcomat mosták.
- Annyira bele éltem magam. Azt tudtam, hogy Mattia másik
csapatnál fog versenyezni, de mindenki körülöttem azt hangoztatta, hogy
nyugalom jövőre tiéd az állás. El is hittem. Így nem folytattunk más
csapatoknál tárgyalásokat. Utálom.-fakadtam ki hangosan.
- Semmi baj Kicsim.
- Hisztis liba vagyok. Egy profi versenyző nem viselkedik
így.-hunytam le a szememet és most kívántam azt, hogy az egész legyen egy rossz
álom. Mi még most Sarti városában tartózkodunk és amint kinyitom a szememet a
tengerparton napozunk. De ez tudom lehetetlen.
- Ez egy természetes reakció. De én itt vagyok veled.
- Köszönöm Bati.- fordultam vele szembe.- Mattia sincs jobb
helyzetben. A KTM is kiszáll.
- Igen arról tudok. Nem tartják jogosnak az egyen
kategóriát.
- Így mind a ketten szívunk, mint a torkos borz.-ráztam meg
a fejemet, mint egy dilinyós.
Még egy kicsit Batival voltam, majd visszairányoztam magam a
csapatomhoz. Foglalkoznom kell a dolgokkal és nem menekülhetek semmitől. A
mérnökömmel megbeszéltem, hogy mi is lesz a feladatom a hétvégén vagyis a két
időmérőn. Nagy valószínűséggel az eső is esni fog valamelyik nap. De itt nem is
vártam mást. Egy nagy völgyben vagyunk és bármikor átbukhat egy felhő a hegyen és
akkor jön az özönvíz szerű esőzés.
Este egy kicsit egyedül akaram lenni, és elindultam a
városba sétálni egy kicsikét. Vagyis felhívtam Lorist, hogy jobb lenne, ha
találkozhatnánk. Megbeszéljük a helyzetett és tanácsot kérek tőle, hogy mi
legyen később. Egy kis parkban ücsörögtem és vártam.
- Szia Amy.
- Szia Keresztapu.- nyomtam egy puszit az arcára.
- Sajnálom.
- Én is.-a fejemet a vállára hajtottam. – Felhívtam a
menedzsered, hogy segítsen nekem. Mindegy hol kapok munkát csak legyen…
- És ha Amerika?
- Akkor Amerika.-vontam vállatt. Mai nap már nincs kedvem a
következményekkel foglalkoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése