38. fejezet

Másnap

Reggel ahogy felébredtem már egyedül voltam a szobámba. Alvaronak dolga akadt, de egy cetlin üzent, hogy a pályán találkozzunk. Nem sok kedvvel, de csak kimásztam az ágyból és lezuhanyoztam. Elhatároztam messziről elkerülöm a Suzuki garázsát. Inkább az egész napomat a palánk mellett töltöm, de nem vagyok hajlandó találkozni a keresztapámmal. Alvaro már várt rám a pakolóban.

- Szia Kicsim.-ölelt meg kedvesen.

- Szia. Minden rendben itt?-fogtam meg a kezét.

- Persze. Beszéltem Ingriddel….

- Bati...-korholtam le, de ő gyorsabb volt most.

- Ő nem tudott róla. Beszélj vele. – nem válaszoltam csak némán meredtem magam elé. Közre fogta az arcomat és kénytelen voltam ránézni.- Meg kell oldani ezt a helyzetet. Ez elől már nem tudsz elmenekülni.

- De én el akarok.- dünnyögtem. Szorosan magához ölelt és rájöttem igaza van. Átöleltem és az arcomat a mellkasa felé fordítottam. Nem menekülhetek, mint egy gyáva nyúl. Erőt kell vennem magamon és meg kell tudnom az igazat.

- Véletlenül nincs már eleged belőlem?- kérdeztem tőle suttogva.

- Miért lenne?-nézett rám döbbenten.

- Csak a gond van velem.

- Dili vagy.-kacagott hangosan és megcsókolt.

A mai nap nagyon lassan telt és így a körbe jártam a pályát. Csak is a palánkon kívül, mert már mentek a szabadedzések. Itt Lagunaban vagy egy őrületes kanyar. Dugó húzó a neve. Egyik kanyar után jön a másik olyan hirtelen, hogy ésszel kell lenni. Ráadásul óriási a színt különbség is. Egyszerűen döbbenet, amit csinálnak a fiúk…És persze ami még jobb a motorok hangja. Megszólalt a mobilom. Vagy legalább is elkezdett rezegni a zsebemben.

- Corsi.-ordítottam olyan hangosan, ahogy csak bírtam.

- Itt Matt Davis beszél. – csak foszlányokat hallottam a mondatból.

- KII?

- MATT DAVIS!-ordította ő is, de hirtelen csend honolt a pályán és így hallottam tisztán. Vége az első gyakorlásnak.

- Szia.-köszöntem csendesen.

- Amy…beszélnünk kell.

- A pályán tartózkodok.- feleltem egyszerűen.

- Este gyere el a farmra. Tudod az utat és akár elhozhatod a barátodat is. Amy ez fontos lenne…

- Rendben. De csak olyan 20:30 fele tudok menni, mert még van egy kis dolgom. Így megfelel?- neki dőltem a kordonnak és vártam a választ.

- Tökéletes. –kicsit vidámabb volt a hangja.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Nem is zavarlak tovább. Szia Amy.-ezzel le is tette.

Akkor következő feladatom meggyőzni Batit, hogy jöjjön el velem. Nagy valószínűséggel könnyű eset lesz, de ha megmakacsolja magát már nem annyira. Azonban tudom úgy is én fogok nyerni. A második szabadedzés után azonnal visszamentem a szállódába és egy gyors zuhanyzás után már átöltözve vártam Alvarot. Kicsit fáradtnak tűnt.

- Szia Kicsim.-öleltem meg gyengéden, majd megcsókoltam. Helyett foglalt az ágy szélén én pedig hátulról átöleltem. Ez körülbelül olyan szitu, mint ha azt a plüss macit ölelgetném, amit Valentinotól kaptam Assenben.

- Rájöttem valamire.

- És mi az?- egy puszit nyomtam a nyakára.

- Egy riporternek is kemény az élete.

- Szerintem mi maradjunk a motorozásnál.- az egyik kezével a combomat simogatta, míg a másikkal azt a kezemet, amivel a nyakát karoltam át.

- Ebben egyet értünk. Hova menjünk el vacsizni? Egy kis kikapcsolódás rád férne. –kaptam tőle még egy csókot.

- Nekem más ötletem van.- kíváncsi tekintettel pillogott rám.- Matt Davis hívott, hogy menjünk ki a farmra. Meg kellene beszélni a fen álló helyzetett. Eljössz velem?

- Szeretnéd?

- Igen.

A megbeszélt időpontban ott voltunk a farmon és későnn jöttem rá, hogy más is hivatalos rá. Például a keresztapám. Azonban mielőtt riadót fújhattam volna Bati megakadályozotta ezt a tervemet. Miután az ajtóhoz sétáltunk kézen fogva még egy kicsit vártunk a csengetéssel.

- Ne borulj ki semmi pénzért.- simogatta meg az arcomat.

- Nem fogok, mert itt vagy velem.

- Mindent el felejthetsz a nyaraláson.

- Előbb esünk túl ezen.- nyomtam egy puszit az orra hegyére, majd csengettem.

Matt nyitott nekünk ajtót és mosolyogva engedett utat nekünk. A nappaliban érve népszámlálást tartottam. Itt van Ingrid, Loris, Anna és egy ismeretlen lány. Mi a kanapén foglaltunk helyett Alvaroval és nem engedtem el a kezét semmi pénzért se.

- Nos kíváncsiak vagyunk minden részletre.- kezdte el Matt. Anna nagy levegőt vett és beszélni kezdett.

- Marco Corsi és a Lilly Davis a húgom Olaszországban találkoztak. Alig két évvel később össze is házasodtak. Marco főmérnökként dolgozott és a csapata elküldte 8 hónapra egy tovább képzésre ide Amerikába. Hosszú volt ez a nyolc hónap és egyik este kicsit több vörös bort ittunk a kelleténél és megtörtént. Ez úgy a negyedik hónapban történt. Alig két héttel később azonban megjelent Lilly és közölte, hogy állapotos. A lekiismeretem miatt kitálaltam neki mindent…Marconak megtudott bocsájtani, nekem viszont már nem. Soha többet nem beszéltünk.

- De miért nem beszéltél erről sose nekem?-érdeklődtem Loristól.

- Megígértem a szüleidnek, hogy megőrzöm ezt a titkot.

- És csodálkozol, hogy nehezen viselem a csapásokat?

- Lilly kis híján a halálba menekült csalódottságában. Nem akartam, hogy ugyan ezt a csalódottságott te is átéld. Elég volt a szüleid halálát túl élned. – most mindenki árgus szemekkel figyelt minket. Kicsit késve, de fel fogtam, hogy Alvaro csititás képpen szorongatja a kezemet. Nem válaszoltam, ha nem elgondolkoztam. Nem bűntethetem Lorist örökre ezzel a dologgal. Nem ő vitte véghez ezt a dolgot.  

- Minden világos.-feleltem most már nyugodtan.

Még egy kicsit beszélgettünk majd kisétáltam levegőzni. Fáradt voltam és a fejem is megfájdult. Az istálókhoz sétáltam és megtaláltam Avitárt. A ló boldogan prüszkölt, ahogy észre vett.

- Szia.-mosolyogtam rá és megsimogattam az orrát.- Tegnap tök jó volt a pályán. Máskor is kipróbálnám…Csak az a baj, hogy Euróbában élek. Te igazi versenyló lehetsz…

- Te beszélsz a lovakhoz?-szólalt meg egy lány a hátam mögöt.

- Néha napján.-nevettem el magam kínosan.

- Danny Davis vagyok.-nyújtott kezet.

- Amy Corsi, de ezt már szerintem tudod.

- Igen tudom, de már hamarabb „ismertelek”. A vőlegényem a motorsportban dolgozik és mesélt rólad.

- Ezt jó tudni. Te is Anna gyereke vagy?-nem tudom, hogy lehet ezt tapintatosan megkérdezni.

- Engem csak örökbe fogadtak, amikor 10 éves voltam. Ezzel mentették meg az életemet. Nagy valószínűséggel rossz környezetbe kerültem volna…

- Nagy valószínűséggel nekem is ez volt a szerencsém.