37. fejezet

Egy óriási titok kiderül…

A Davis farmon tartózkodunk ahol óriási a nyüzsgés és minden második ember nyakában egy azonosító kártya lóg. De ez nem zavarja a lovakat. Ez a hely ezerszer másabb, mint egy európai farm. Egy kis pónit simogatok a karámnak támaszkodva, amikor mellém vágósott egy srác.

- Te nem is voltál a versenyzők közt.

- Matt? Hogy kerülsz ide?-csodálkoztam és megöleltem.

- Egyike vagyok a tulajdonosoknak. Anyám pedig a másik. És te? Nem voltál tényleg a listán.

- Loris Capirossi kisérője vagyok. Ő a keresztapám.

- Kíváncsi vagy Avitárra?

- Persze.-jelenttem ki boldogan és elindultunk egy külön istálóhoz. Egy ideig figyeltem a lovat és sokkal másabb, mint volt. Vidámnak tűnik és nem olyan távolság tartó. Egy kocka cukrot nyújtottam felé amit ő vígan el is fogyasztott. Matt mosolyogva figyelt.

- Menj vele egy kört. Felnyergeltetem neked.

- Komolyan mondod?-mai nap csak csodák érnek, ha Matt társaságában vagyok.

- Igen.

- Akkor megfogadom.

Kaptam egy megfelelő cipőt és nadrágot, amivel jobban érezhetem magam a nyeregben. Matt addig elintézett minent és 10 perc múlva egy sisakkal a kezében tért vissza.

- Ez a tiéd. Gyere.-mutatta az irányt. A pálya széléhez sétáltunk ahol már egy férfi várt ránk Avitárral. Matt átvette tőle a gyeplőt és a másik kezével segített felülni. Elhelyezkedtem a nyeregben és rá néztem.

- Először csak két bemelegítő kört kérek utána pedig vágtázhatsz.-adta ki az utasítást. Avitár kezes bárányként viselkedett. A két kört úgy tettük meg ahogy Matt kérte, de éreztem, hogy a ló már vágtázni akar. Az utolsó kanyarba érve már nem fogtam vissza. Életemben először vágtázok így. Felszabadultság helyét, azaz érzés vette át amit a motoron is szoktam érezni. Összpontosítás, versenyszellem és kitartás. Három kör után túl pörögve álltunk meg Matt mellett. Most vettem észre, hogy stoppert tart a kezében. Ezen kívül már Casey, Colin Edwards és Loris is megérkeztek.

- 1 másodperccel maradtál el a helyi pálya csúcstól.

- Tessék?-érkeztem talpra egyszerűen.

- Komolyan mondtam.

- Ez…ez hihetetlen.-makogtam és levettem a sisakomat.

- Loris ő tényleg a te keresztlányod? Mert ha igen valamiben tehetségesebb nálad.-pimaszkodott Colin, de úgy tűnik keresztapunak akadt valami gondja.

- Gyere le a lóról.-parancsolt rám és akarva akaratlanul engedelmeskedtem neki.- Nyomás be a házba mosakodni. Te pedig hagyd békén a lányt.- Karon ragadott és bevonszolt a házba. Akár hányszor próbáltam meg mentegetőzni lecsítitott. Itt valami komolyabb baj lehet, de lehet egyáltalán nem is akarok tudni róla. Ahogy becsukodott mögöttem a fürdő ajatja egy ideig csak bámultam a koszos arcomat a tükörben. Nem láttam még ilyennek Lorist…és nem is akarom. Öt perc múlva tisztán léptem ki a folyosóra és egy csukott ajtó mögül meghallottam a veszekedő Lorist.

- Azt mondtad örökre eltűnsz!

- Nem én kerestem meg a lányt és nem tudhattuk, hogy Marco Zanetti barátja. Egyszerűen csak összetalálkoztak…

- És ezaz egész rendezvény? Tudhattad, hogy versenyzők vagyunk.-egyre inkább hangosabban beszél.

- Pénz szűkében vagyunk. Senkinek se megy olyan jól, mint neked!

- Ha megtudja Amy, hogy Matt a féltestvére hogy magyarázzuk el neki a helyzetet?

- Egyszerűen…Elmondjuk az igazat.-felelte hallkabban a nő.

- Anna elment az eszed? Mondjuk azt, hogy az apja a felesége nővérével lépett félre pár hónappal a születése előtt és így van egy fél testvére…Na nem!!! Amyt rengeteg csapás érte ebben az évben és nem hiányzik, hogy még ez is kiderüljön.

- Matt a fél testvére és ez ellen semmit se tudsz tenni.-kiabálta az Anna nevű nő és döbbenetemben levertem egy vázát. Észre vettek és ez a legrosszabb dolog. Kinyílt az ajtó és most vették tudomásul, hogy én vagyok a hallgatozó személy.

- Amy…-kezdte el Loris.

- Igaz ez?-kérdeztem azonnal emelt hangon.

- Amy had magyarázzam meg.-tett felém egy lépést keresztapu, de elrántottam a kezemet.

- IGAZ EZ?

- Igaz.-szólalt meg a nő síri hangon.

A lábam vezényelt és kirohantam a házból. Szerencsétlenségemre nem tudtam észrevétlenül eltűnni, mert bele botlottam Casey-be és Matt-be. Matt kapott el és a vaskos kezével bilincset alkotott a csuklóm körül.

- Mi a baj Amy?

- Engedj el!-morogtam, de nem engedelmeskedett.- Engedj el vagy megütlek.

Végre elengedte a csuklómat és Casey nagy meglepetésemre felém tartotta a kocsi kulcsát.

- Menj, de kérlek vigyázz magadra.

- Kösz.

Végig rohantam a farm bejáróján és mivel egyetlen egy Volvo típusú autó állt bepattantam és nagy sebességgel elhajtottam. El akartam menekülni minél messzebbre a farmtól. Most átkozhatom azt a percet, amikor igent mondtam Batinak, hogy eljövök ide. Még jobban, amikor Lorisnak mondtam igent. Ki a fene gondolt arra, hogy Davis család azonos anyu rokonságával. 1000 Davis vezetéknevű ember szaladgálhat Amerikában, de nekem sikerült pont bele választanom. Az autópályán lehúzódtam az egyik pihenőbe és egyszerűen bámultam magam elé. Azt hittem, hogy Lorisban megbízhatok, de nem így történt. Nem és kész. A mobilom után nyúltam, de rájöttem mindent a táskámban hagytam, amit a farmon felejtettem. Legjobb lenne felülnöm az első gépre, ami Európába tart és elhúznom innen. De itt van Alvaro…Ő kért meg, hogy legyek vele és nem hagyhatom cserben. Sötétedés utá indultam vissza a városba és a szállódához érve azonnal a szobámba rohantam. Alvaro az ágyon ülve várt rám, míg a cuccaim a kanapén hevertek. Ezek szerint tud mindenről.

- Kicsim…-kezdte el amikor elém lépett, de inkább megöleltem. Mellette legalább nem bánthat senki se. Arcomat a mellkasába temettem és beszívtam az illatát.- Sajnálom.

- Csalódtam az egész világban.

- Gyere.-fogta meg a kezemet és odahúzott az ágyhoz. Kényelmesen végig feküdtünk rajta, de egy pillanatra se akartam eltávolodni tőle. Egy ideig hallgattunk majd végre kifakadtam. A hosszas egyedül létben csak felgyülemlett bennem a sok kétség.

- Eddig azt hittem, hogy a szüleim házassága tökéletes volt…De most amit megtudtam…Apa megcsalta anyát ráadásul a testvérével. Ez olyan, mint ha én megcsalnálak valamelyik tesóddal.

- Nos az nagyon érdekes lenne a három lány testvérrel.-kuncogott hallkan.

- Nem ez a lényeg hanem amire célzok.- böktem keményen mellkason. Majd folytattam.- Loris mindig az igazat mondta el és Ingrid szintén. Mind ketten tudtak róla.

- Nyugalom Picúr. Most jobb, ha alszol. Kemény napod volt.- homlokon csókolt.

- Kérlek maradj itt velem.-suttogtam.

- Nem is nagyon akartam elmenni.

Nem érdekelt egyikünket, hogy ruhában vagyunk. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy elaludjak és álomnak higyem ezt az egész napot.