35. fejezet

Sikerül, ha akarjuk

Reggel ahogy felébredtem a pokolra kívántam magam. Iszonyatosan fájt a torkom és a lábam. Kell nekem végig tombolnom egy egész rock fesztivált. Na jó csak egy koncert volt. De azt hiszem semmi hangom se lesz. Kimásztam az ágyból és rájöttem ruhában aludtam el. Bati se hol sincs, de az tuti, hogy vigyázott rám és hagyott egy pohár kávét az asztalon. Bele kortyoltam az italba,  majd levettem a felsőmet és a fotelbe dobtam. Irány a zuhany.

A pályára egyszerre érkeztem meg Nicky Hayden-nel és kedvesen megvárt. Kérés nélkül elvette tőlem a táskámat.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá.

- Megfáztál?-érdeklődött aggódva azonnal.

- Nem csak tegnap bementünk a koncertre és kicsit tomboltam aminek a hangom látta kárát.

- Ja most már minden érthető.-horkantott fel de gyorsan elhallgatott. Feltűnt nekem, hogy nem annyira vidám.

- Baj van?

- Tegnap MSN-en beszélgettem Cassidy-vel miközben kamoztunk…-nem fejezte be a mondatot.

- Megtudtad?

- Ha arra gondolsz, hogy a Marco gyerekkel járnak akkor igen. – elértük a beléptető kaput és előre engedett. Némán vártam, hogy ő is beléptesse magát, majd végre megszólaltam.

- Sajnálom. Szólnom kellett volna. Azonban Marco is a barátom és nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. –miért mentegetőzök? Ez nagyon jó kérdés. Ők nem tudták elrendezni a helyzetüket. Nem az én gondom. Azonban jobb lesz ha csendben maradok. Nicky kiönti nekem a szívét és bátorítóan megsimogatom a vállát. Ilyen egyszerű.

- Semmi baj. Tudtam, hogy Cassidy nem akarja ezt az életet. Folyamatos pörgés és utazás…

- Nos igen. Ebben van valami. Ha nem Alvaro lenne a barátom akkor nagy valószínűséggel egyedül lennék, mint a kis ujjam. –mutattam fel az említett testrészemet, mire ő mosolygott. Végre az a Nicky-s mosoly.

- Még szerencse, hogy nem vagy egyedül.-elértük a csapatát.- Segítsek még?

- Nem kell. Elbírom a táskámat.

- Akkor tessék. –átadtaa tulajdonomat.-Igyál mézes teát az jót fog tenni a hangodnak.

- Köszi.

A csapatomhoz érve először bele bújtam az overálomba igaz nem a legkényelmesebb viselet, de már akkor egy lépéssel előrébb járok majd. Ezek után mentem át a garézsban ahol a szerelők serényem sürögtek az Aprilliám körül. Gregor közölte velem, hogy kicserélték a váltót, mivel rájöttek ez a fő bűnös a tegnapi eredményem miatt. A szabadedzésig még van más fél óra és addig pihenjek. Ezen az egy órán kell medj jó beállítást találnom. A garázs sor végéig elsétáltam majd a pályát figyeltem. A 125-sök már készülődnek.

- Mi a baj?- szólalt meg Loris a hátam mögöt. Ahogy megfordultam mosolyra húztam a száját. Nem rég jöhetett meg, mivel még nála van a táskája, de egyben szorongatja a tárcáját, a mobilját, a kocsi kulcsát és a beléptető kártyáját. Ez van ha Ingrid nincs vele. Cseppet szét szórt.

- Miért gondolod, hogy baj van?

- Szomorúnak tűnsz…

- Csak fáradt vagyok és gondolokozok.- Léptem mellé miközben segítettem neki elpakolni.

- Ma remélem jobban szerepelsz majd.-motyogta az orra alatt.

- Köszi Keresztapu a biztatást.-játszottam a sértődöttet.- Most már tudjuk a hiba okát és minden rendben lesz.

- Úgy legyen. Laguna Secaban leszel jövő hétvégén?

- Igen. Alvaronak spanyol tv kérésére kell kint lennie és így vele tartok. Élőben láthatom a híres Dugó húzó kanyart.-vigyorogtam rá sunyin.

- Te is fogsz még azon a pályán versenyezni.-biztatott kedvesen.

- Remélhetőleg. Ingriddel beszéltél?

- Igen. Ő is eljön majd.

- Ezaz! Legalább nem leszek egyedül. –ujjongtam mire pár Hondás szerelő furán pillogott rám. Szerintem a hazájukban az ilyen megnyílvánulás ritka.

- Miért lennél egyedül?

- Te versenyzel, Alvaro riportert játszik, míg Adriana a férjét pátyolgatja. Legalább a Suzukinál lesz kihez szólnom a verseny alatt.-magyaráztam úgy, mint ha minden természetes lenne. Loris szája mosolyra húzódott majd megölelt. Nevetve indultunk vissza a kamionokhoz, hogy elkezdjük a napi munkánkat.

…Délután négy óra van és megkönnyebbülten roskadtam le a garázs végében lévő székemre. Sikerült javítanom a szemerkélő esőben, igaz ez csak a 14-dik helyett jelenti. Mattia előttem van a 13-dik pozícióban. A polet Hector szerezte meg, míg Alvaro az ötödik. Megkönyebbülten csatoltam le a sisakomat és ahogy leraktam mellém a csapattársam ott ácsingózott előttem.

- Gratula, hogy tudtál javítani.-nyújtott kezett, mire én inkább megpusziltam.- Ezt miért kaptam?

- Csak úgy.-vontam vállatt és most már a kesztyűimet is ledobtam a székre.

- Sose hittem, hogy így fogsz örülni egy 14-dik helynek.

- Én annak örülök, hogy nem estem a 107%-os időn túl. Ha küzdök akkor bármi összejöhet.-világosítottam fel. Hangosan nevetett.

- Ez nagyon igaz. Meghívlak egy tiramisura a megbeszélések után.

- Benne vagyok.

Más fél órát töltöttünk a csapattal ahol elmondták a holnapi taktikát és egy nagyon fontos dolgott. 80%, hogy holnap a versenyünk alatt eső lesz. Nem akarom. A legutóbbi esős versenyünk alkalmával a kavicságyban kötöttem ki, kétszer is.  Rossz emlékek jutnak csak eszembe az esőről. Mattiaval megegyeztünk, hogy egy gyors zuhanyzás után találkozzunk az étteremben. Amikor megérkeztem már az egyik távoleső asztalnál ücsörgött.

- Szia.-huppantam le vele szemben.

- Szia. Rendeltem.

- Köszi. Mit mosolyogsz?-néztem fel rá.

- Érdekel?-jött zavarba a kérdésem hallatán.

- Szerinted?-kérdés-felelet játék amit most mi űzünk.

- Katarban még olyan voltál, mint egy tinédzser. Komolytalan, szelebírdi. Azonban mióta Alvaroval együtt vagytok kicsit komolyabb lettél. Kétszer meggondolod, hogy mit kell tenned.-kuncogtam egyett és erre pontosított.- Na jó. Általában!

- És szerinted ez baj?

- Nem. Szerintem ezzel hamarabb érsz el sikereket.

- Csak nem esőben.-húztam el a számat egy fintorra. Komoran fürkészte az arcomat és megszólalt.

- Összejátszhatnánk holnap….

- Nem értelek.-vontam fel a szemöldökömet értetlenül.

- Maradj mögöttem és felhúzlak.

- Komolyan gondolod?

- Igen.

Ez nagyon meglepett. Ilyenre képes a csapattársam. Bátorítás képpen megöleltem.