Éjszakai beszélgetés
és a kemény nap
A szobámba sötét uralkodott, de ez marhára nem érdekelt. A
testem izzott és vágytam Alvaro csókjaira. Érintette a bőrömet és még inkább őt
akartam. Végig simította a hátamat, mire a bizsegés újra végig futott az egész
testemen. Egyszerre lélegeztünk, miközben a testünk összesimult.
- Szeretlek.-suttogtam a fülébe.
- Én is.- csókolt meg újra…
Éjszaka amikor felébredtem hason feküdtem, míg mellettem
Alvaro a hátán. Szorosan fogtuk egymás kezét. Kellett egy kis idő míg rájöttem
arra, hogy ébren van. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Megsimogatta az
arcomat és rám mosolygott.
- Bocsi, ha felébresztelek.
- Nem te voltál. Mennyi az idő?
- Hajnali 4:30. –megsimogatta a kezemet. Valami nem stimmel
vele. Közelebb bújtam hozzá és a fejemet a mellkasára raktam.
- Baj van?
- Csak kaptam egy sms-t.-felelte egyszerűen.
- Bati…
- Jövőre a csapatod csak egy motort fog indítani.-nyögte ki
végül. Kezembe nyomta a mobilját, így elolvashattam az üzenetet. Szimpla kis
szolgáltatás a telefonközponttól. Ahogy végeztem visszaadtam a készüléket neki.
- Mattia ajánlatott kapott a KTM-től. Így lehet én leszek az
a versenyző aki megkapja a csomagot.
Nem válaszolt csak bámulta a plafont. Jobbnak láttam, ha nem
zavarom meg. Azonban hallgattam a szívverését és mellkasára apró köröket
rajzoltam. Lassan lélegzett és ez megnyugtatóan hatott rám.
- Ismered a pályát?
- Nem.-ráztam meg a fejemet és folytattam azt amit nem rég
elkezdtem. A vállamat kezdte el simogatni miközben nagyot sóhajtott.
- Figyelj az egyensúlyra és nem kell a pánik.
- Nem szoktam pánikolni!-dünnyögtem hangosan. Erre
kinevetett.- Köszi édesem.
- Szeretlek.-mosolygott rám.
- Én is.
Reggel nem sok kedvel váltunk el egymástól. Ez az éjszaka
megváltoztatott mindent. Sokkal, de sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint
eddig. A napom a csapat megbeszéléssel telt ahol mindenki kicsit ideges volt. Ha
csak egy motort fog jövőre indítani a csapat nem lesz szükség annyi
alkalmazottra. Felhúztam a termó pulcsim cipzárját és lehuppantam Mattia mellé
aki csendesen hallgatta a szerelők vitáját.
- Azt hittem sose érsz ide. Hova tűntél este?-korholt le
azonnal.
- Dolgom volt.-vágtam rá kicsit mérgesen. Ha tudnád milyen
dolgom volt…Na jó ezt nem szabad tudnia. Elkezdődött a megbeszélés ahol a
csapat vezetősége mindenkit arról biztosított, hogy jövőre is lesz munkájuk.
Ezek után elkezdődtek a
szabadedzés és majd később az időmérő. Azonban ezek után sírni lett
volna kedvem. Hiába küzdöttem, mint a malac a jégen nem sikerült. Túl estem a
107 %-os időn és ha holnap nem tudok javítani akkor nem indulhatok a versenyen.
Miután átöltöztem és indultam vissza a szálódába amikor szembe találtam magam a
főnökkel.
- Szia Amy.
- Szia. Sajnálom a mai napot. –vettem fel a táskámat a
vállamra.
- Mindenkivel megesik. Tudod, amikor leszerződtettelek sokan
őrültnek véltek. Azt hitték állandóan veled lesznek a problémák mivel…mivel…
- Mivel nő vagyok.-fejeztem be helyette a mondatott.
- Igen. Azonban van egy kis probléma.
- Mi?-ez a kijelentés meglepett.
- Beszéltem a szervezőséggel. Hogy ha holnap se éred el a
biztos szint időt nem adnak engedélyt vasárnapra.
- De miért?
- Nem tudom. Sajnálom.
Ezek után teljesen szétcsúszva indultam el a parkoló felé
ahol várt rám a bérelt autóm. Nem engednek el? De hisz már az évad folyamán
másokat elengedtek rajtolni így simán. Bepakoltam a csomagtartóba a dolgaimat
és beültem a volán mögé. Azonban nem volt erőm elindulni. Felhúztam a térdeimet
és figyeltem a szomszédos parkolóból ide hallatszódó zenét. Azt tudtam, hogy
egy rock fesztivált is tartanak a szervezők, de lassan tudatosult bennem, hogy
mi is ez a szám. AC/DC Hells Bells. Imádom, de még is van most ennek egy kis
gúnya. Most úgy érzem magam, mint ha a Pokol kapujában állnék. Figyeltem az
eget és az ütemet csapkodtam a lábamra. Hogy romolhat el minden ilyen gyorsan?
Reggel minden tökéletes most meg….
- Mit csinálsz?-szólalt meg az anyós ülésen Bati. Azt hiszem
majd nem szívinfartust kaptam.- Jól vagy?
- Szerinted? Amúgy meg mi a fenét csinálsz?
- Láttam, hogy itt vagy…
- Ezért kell megilyesztened?-kérdések kérdések hátán.
- Sajnálom.-simogatta meg az arcomat. Nagyon sóhajtottam
mivel élveztem ahogy megérinttet.
- Semmi baj. Gratulálok az eredményedhez.
- Köszi, de én ezt inkább nem teszem meg. Mi történt?-érdeklődött
komolyan.
- Nem tudom. Semmi se klappolt. Hiába változtattuk a beállításokat
nem lett jobb….Sőt…egyre rosszabb lett. Az időmérőn pedig folyamatosan a
váltóval bajlódtam.
Újra megérintette az arcomat és behunytam a szememet. Kicsit
ki kell szakadnom a pálya világából. Erre lenne is egy ötletem…
- Gyere velem.
- Hova?-értetlenkedett.
- A koncertre. Versenyzők vagyunk és beengednek minket.
Kérlek.
- Benne vagyok. –vigyorgott rám azonnal. Ezt szeretem benne.
Minden marhaságomat elfogadja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése