33. fejezet

Német karnevál

Alig más fél órája érkeztem meg a németországi Sachsenringre. Ez a pálya minden szempontból új lesz nekem, mert még sose látogattam ki erre a pályára még nézőként se. Viszont tudom, hogy 1996-ban nyitották meg a pályát, de 2003-ban egy nagyobb átépítés volt rajta. A pálya hossza 3671 méter hosszú és ebből a leghosszabb egyenes 780 méter. 10 bal kanyarból és 4 jobb kanyar tarkítja a létesítményt. A pálya szélessége 10 méter. A város ahol megszállunk nem más, mint Chemnitz.

A két hét alatt amit otthon töltöttem rengeteget pihentem és nevettem a két fiú társaságában. Ráadásul történt egy csoda is. Avitár felengedett a hátára. Azonban nagyon hiányoztak a barátaim. Fekete farmer halásznadrágot és a csapat felsőmet viselve érkeztem meg. Igaz csütörtök van még, de a hivatalos viseletet mindig be kell tartani. A csapatomhoz betérve azonnal Mattia-ba botlottam aki egy csomó papírral ücsörgött az egyik asztalnál.

- Mi jót csinálsz?-huppantam le mellé mosolyogva.

- Egy ajánlatott olvasok át.

- KTM-felelte egyszerűen.

- Gyári csapat? Nem rossz.-húztam el a számat egy elismerő fintorra.

- Most is van egy gyári csapatunk.

- Amúgy hallottad, hogy ha bevezetik a Moto2-es kategóriát kiszáll a KTM?-jóval kecsegtetem az tuti.

- És te hallottad, hogy hivatalos vagy a sajtótájékoztatóra?-kicsit közelebb hajolt hozzám vigyorogva. Ledöbbentem amin még jobban szórakozott.

- Milyen sajtótájékoztató?

- Milyen sajtótájékoztató?-kérdezett vissza és kacagni kezdett.- Tudod van az a nagy épület a boksz utca végén amit úgy hívnak, hogy sajtóközpont. Nos ott leültetnek 5-6 embert egy hosszú asztalhoz, és a riporterek kérdezgetik őket. Az a sajtótájékoztató.

- Én is hivatalos vagyok rá?

- Igen. Az asseni eredményed miatt meghívtak. –tájékoztatott úgy, mint ha hülye lennék.

- Ez remek. Ha nem szóltál volna, akkor el se megyek.

Az idő elég lassan telt és már túl estem egy pálya bejáráson biciklivel, mérnöki megbeszélésen és egy ebéden. A kamionok közt sétálgatok, amikor véletlenül mellém szegődött a spanyolok nagy kedvence Dani Pedrosa. Eddig nem sokat beszélgettem a sráccal kivétel volt az a reggeli esett még az év elején.

- Szia.-köszöntem neki kedvesen. Rám mosolygott.

- Szia. Sajtótájékoztatóra tartasz?

- Igen. És te?

- Szintén. –bólintottam és szótlanul elnéztem a másik irányban. Kicsit fura olyan emberrel együtt sétálni akiről köztudott, hogy nem szeret társalogni. Amolyan csendes típus aki még mosolyogni se szokott. Ahogy újra ránéztem fülig ért a szája. Atyám valami biztos nincs rendbe vele. Dani Pedrosa mosolyog.

- Jól vagy?-csúszott ki a számon egy nagyon értelmetlen kérdés. Dani szeme kikerekedett és tudtam nem ért engem.

- Mert?

- Sose láttalak még ilyennek.- éreztem, hogy elpirultam és a spanyol hangosan kinevetett.

Együtt érkeztünk meg a sajtó szobába, ahol már ott Valentino, Casey, Randy, és egy német versenyző a 125-ös kategóriából. Sajnos a nevét nem tudom. Ahogy Vale bácsi megpillantott senkivel sem törődve megölelt. Elérkezett a két óra és el kellett foglalnunk a helyünket. Randy került mellém és miután kifaggatták a jövőjét illetően kezébe vett egy tollat és egy papírra firkálni kezdett. Alig 3 perc múlva elém csúsztatta.

„Unatkozol? Látom rajtad, hogy igen. :)”

Felnéztem rá és sunyin vigyorgott. Esküszöm, mint az iskolában amikor órán levelet írosgattunk a pad alatt. Éppen Casey arról beszélt mi a szándéka az idény hátra lévő részében így kezembe vettem az íróeszközt és elkezdtem a válaszomat.

„ Sose voltam még ilyen valamin…Így tényleg unatkozok. Jövőre maradsz a csapatodnál?”

Visszaadtam a papírt és most úgy csináltam, mint aki figyel. Most Valentino beszélt arról, hogy nagyon fontos lehet az elkövetkezendő három verseny. Ez, Laguna Seca és a szünet utáni nagydíj Brnoban. Közben megkaptam a választ.

„ Csak nem a helyemre pályázol? :D Komolyra fordítva a szót nagy valószínűséggel maradok. Azonban ez titok még J  És te? Maradsz a 250-ben vagy kategóriát váltasz?

Most jöttem rá, hogy milyen szép az írása. Gyönyörű gyöngybetűkkel ír. Én viszont rondán. Oldalra pillantottam és az egyik dísznövény mellett megpillantottam Batit. Assenben találkoztunk legutoljára és teljesen meglepett az, hogy most itt áll pár lépésnyire tőlem. A szívem szerintem elfelejtett dobogni, vagy én felejtettem el levegőt venni…

- Kedves Corsi kis asszony, hogy érzi magát a születésnapi dobogója után?-érdeklődött az elsősorban ücsörgő riporter.

- Köszönöm szépen a kérdést. A magán életben ért kudarcok után ez a helyezés felrázott és azt jelenti van esélyem arra, hogy jó eredményt érjek el ebben a kategóriában. –ez elég nagy képűen hangzott, de ahogy kipillantottam oldalra letudtam Alvaro szájáról olvasni egy mondatot. „Jól csinálod!” Könnyű neked, már egy csomó ilyesmin túl estél mivel világbajnok vagy. Fél mosolyra húztam a számat.

- Jövőre is marad a csapatánál?

- Szeretnék és már ezzel kapcsolatban megkezdtük a tárgyalásokat.-feleltem egyszerűen. Ez igaz, mivel ebben az időben találkozik Loris menedzsere a csapatom vezetőségével, hogy egyeztessenek. Már meg is kaptam a következő kérdést.

- És mi lesz, ha sikertelenek lesznek a tárgyalások?

- Az a jövő zenéje.

Nagy nehezen, de vége lett a faggatózásnak. Alvaro megvárt az előtérben és ahogy odaértem megcsókolt majd egy árva szó nélkül elindultunk a csapata felé. Már az jó érzés, hogy fogja a kezemet, de az még jobb, hogy pár lopott percet kettesben is lehetünk. Elértük a pihenőjét amin Faubelel osztozott, de egyszerűen bezárta az ajtót. Nem tudtam mire készül vagy is csak sejtettem…Az asztalig hátráltam és felültem rá. Vártam. Közelebb jött hozzám és megtámaszkodott az asztal szélén. Az arca nagyon közel került az enyémhez.

- Hiányoztál…-suttogta miközben az ajkaimat bámulta.

- Te is nekem.- nagyot nyeltem és megcsókoltam. Újra az enyém volt…Újra érezhettem az édes ajkainak az ízét és a puhaságát. Elvesztettem az önuralmamat. Elkezdtem kigondolni az ingét miközben még mindig csókolóztunk. Az ő keze is a felsőm alatt járt.

- Itt…nem lehet…-nyögtem ki nagy nehezen.

- Nem érdekel…- hanyatt döntött gyengéden az asztalon, de az ajkai elé csúsztattam az ujjaimat.

- Este gyere át hozzám. Nincs lakótársam.

- Ezt vegyem meghívásnak?-jelent meg egy sunyi vigyor az arcán.

- Annak szántam. Most inkább megyek, mert a csapatom keresni fog és szerintem nem egy asztalon akarnak megtalálni.

- Pedig élvezetes hely…

- Disznó.