31. fejezet

Szombati verseny

Szombat reggel 7:15 van. A pályán elég nagy már a forgatag mivel a legkisebb kategória elkezdte a bemelegítő edzését. Én még csak most érkeztem meg és a padockban sétálgatok egyedül. Boldog és vidám vagyok, mivel ma lettem 20 éves. Tegnap ráadásul sikerült a 12-dik helyről a 6-dikra  felugranom az időmérőn. A csapattársam már nem járt ilyen jól, mivel váltó problémái akadtak és már a gyakorlás utolsó 10 percében, nem tudott pályára gördülni és javítani. Így csak a 14-dik hely az övé. A barátom Alvaro pedig magabiztosan szerezte meg a polet. Engem bátorít és ő szerepel jól. Ez érdekes…

- Amy!-kiabálta Valentino a távolból. Kíváncsian fordultam meg és egy nagy plüss mackóval a karjában érkezett meg.

- Szia Vale bácsi.- sikerült kicsit esetlenül megölelnem.

- Boldog Születés napot.- vigyorgott és átadta a nagy mackót.

- Komoly?- kérdeztem vissza, igaz már fülig szaladt a szám. Imádom az ilyen fajta ajándékokat.

- Persze, hiszen tudtommal ma lettél 20 éves és jár egy kis ajándék.

- Imádlak.- megöleltem.

- Loris estére itt lesz Ingriddel.

- Köszönöm.- mosolyogtam még jobban. Lassan hasonlítok Batira erre a tényben. A mosolygás ragályos betegség.  

A csapatomhoz érve megint megleptek. Egy nagy tortával vártak és mindenki körbe ölelgetett. Nagyon jó dolog, hogy figyelnek rám és kiderül olyan vagyok, mint egy nagy család. Azonban minden bulinak vége szakadt, hiszen kezdődött a mi bemelegítő edzésünk. Az idő felhős, de az eső(MÉG!) elkerült minket. Gregor szerint ez a helyzet nekünk segíthet, de tudatnom kell vele, hogy utálok esőben motorozni. A gyakorlás elteltével azonnal a pályára gurultam és tettem amit tennem kellett. Kerülni a bukást és minél több adatott behozni. Nagyon jól éreztem magam a motoron és ez az első alkalom a szezonban. Nem lépett fel se vibráció és pattogás. Egyszerűen…tökéletes. 45 perccel később, a hogy leintették a gyakorlást a 3-dik helyen zártam.

- Úgy tűnik mindig születésnapodnak kellene lenni.-szólalt meg az öltözőm ajtajában Bati. Nem gondoltam, hogy még a verseny előtt találkozhatok vele, de most itt van. Eldobtam, ami éppen a kezemben volt és a nyakába ugrottam. Na jó nem szó szerint, de szerencsére stabil lábakon állt.

- Hiányoztál.-mosolyogtam rá kislányosan.

- Nehéz vagy.- nevette a batárom, majd megcsókoltam.

- A csapat tudja, hogy itt vagy?

- Persze. Nem zavarja őket. Attól, hogy nem kötöttük senkinek az orrára, hogy járunk rájönnek a dologra. Kicsit feltűnő jelenség vagyok piros cuccban a sok kék ruhás közt és ez fordítva is igaz.- helyezett le a földre.

- Erre még nem is gondoltam.

- Erőltesd meg néha a buksidat.-egy puszit nyomot a homlokomra.

- Vicces vagy. Attól, hogy jól ment az edzés nem biztos, hogy a versenyen is ez lesz.

- Légy rámenős.

- Nem értelek.- néztem rá kicsit furán. Sunyi vigyor jelent meg az arcán és neki dőlt a falnak.

- Ha szükséges kicsit légy keményebb…

- Szabálytalan?-a hangom két oktávval feljebb csúszott. De ez nem zavarta. Sőt kacagott.

- KEMÉNYEBB.-nyomatékosította ezt a szócskát és ellökte magát a fehérre színezet faltól. Majd folytatta.- A keménység nem szabályellenes. Ha kell icike picikét később fékez vagy ha kell a térdedet később húzd be.

- Te most tanácsokat adsz?

- Jó tanácsokat. Most mennem kell. A rajtrácson találkozzunk. –megcsókolt és tovább állt.

Ebédemet gyorsan elfogyasztottam és a boksz utcában lófráltam. A 125-ös verseny már ment egy ideje és így csatlakoztam a csapatom vezérlőpultjához. A versenyzőnk egész jól áll és talán nyerhet is.

- Esik az eső. –ugrott fel mellém Mattia.

- Pápá szép eredmény.-fintorogtam egy hatalmasat.

- Miért?

- Utálok esőben versenyezni.

- Nem nehezebbb.-vígasztalt a barátom. Gúnyosan felhorkantottam.

- Vicces.

A versenyt leintették és a versenytők visszatértek a boxba. Most kis szünet következik és meg kell várni, hogy mire dönt a versenybíróság. Azonban szerintem marad az 5 körös sprint verseny. Nem mozdultam a betonfaltól, de Mattia se. Alig 10 perccel később megkaptuk az infót…Így jönne be az ötös találatom. 5 körös versennyel döntik el, hogy ki fog nyerni.

- Itt maradsz?-érdeklődött a társam.

- Igen.

- Akkor én elmegyek öltözni.-kaptam egy puszit és tovább állt.

A rajt egyes emberek számára jól sikerült másoknak nem igazán. Azonban akinek én szurkolok annak jól. Ez a személy pedig Talmácsi Gábor volt. Az első kör végén nyolcan érkeztek meg majdnem egyszerre az egyenesbe. Kész kavalkád. Két körrel a vége előtt a spanyol fiatal Esteve Rabat nagyon rákapcsolt és szorosan a dobogósok nyomában volt. Nem tudom mi fog ebből kisülni, de nagyon izgulok. Második helyen a névrokonom Corsi haladt aki kívülről belülről próbálta legyűrni az élen álló Olive-t. A pálya középső részen kezdett előzésbe az olasz. Nagyon szorosan egymás mellett voltak, de a másik oldalon Talma is előzésbe kezdett…Várjunk csak! Rabat viszont megelőzte mind a hármukat. Átvette a vezetést. Azonban az utolsó sikánnál történt valami a gépével, mert lelassult. Elment mellette mindenki. Az utolsó kanyarba négyen fordultak el egymás mellett, de Talmácsi Gábor nyert.

- EZAZ!-ordítottam fel és a csapatom pár tagja érdekesen nézett rám. Azonnal kapcsoltam és éreztem, hogy fülig vörösödök.

15 perccel később már mindenki elfoglalta a helyét a következő versenyhez. Esős versenynek hirdették meg a mi versenyünket is, de már rég nem esik az eső és lassan fel is szárad.

- Minden rendben?-lépett oda hozzám Gregor.

- Igen. Ugye száraz pályára való gumit raktatok fel?

- Persze. Készülj.

Miután egyedül hagyott az első hely felé pillantottam ahol Alvaro pont hátra figyelt. Ahogy fel volt hajtva a sisak plexije láthattam ahogy mosolyog. Bólintottam és ő is. Elhatároztam, hogy megfogadom Bati tanácsát. Keményebb leszek. A rajtnál ezt bizonyítottam is. Simoncelli-vel haladtunk egymás mellett és én tudtam elfordulni hamarabb.  Kellett pár pillanat, míg tudatosult bennem, hogy nincs előttem senki. Azaz első vagyok. Ez lehetetlen. Azonban jobb, ha nem filózok ezen. A feladatom egyszerűen menni, menni és kész. Nem zavart senki se és élvezem. A körök végén a csapatom mindig belógatta az eredmény jelző táblát és tudtam, hogy telnek a körök. Már a tizenharmadik körben jártunk amikor akadt egy vetélytársam. Alvaro az. Lendületből érkezett és simán elment mellettem. Azonban kicsit megcsúszott és így letért az ideális ívről én pedig visszatudta venni a vezető helyet. Most kicsit kivár és felméri, hogy hol hibázhatok. Azonban akadt egy kis problémám. A gumijaim elkoptak és egyre jobban csúszkál a motor hátulja. Nem adhatom fel. Nyolc körrel a leintés előtt tudott elmenni mellettem Bati, úgy hogy már esélyem se volt támadni. Ezek után a célom megtartani ezt a pozíciót. Végül a második helyen értem be alig 4 másodperccel Bati mögött. Harmadik pedig az a személy lett akit a rajtnál sikerült megelőznöm azaz Simoncelli. A levezetőkörben egy fickó kezembe nyomott egy olasz zászlót és így tudtam tovább indulni. Mindenki őrjöngött és kiabált és a parc fermé-ben csak fokozódott. Az Aspar Team szerelői és a Polaris-ok egymást próbálták túl kiabálni sikertelenül. Alvaro is boldog volt. Mire lekászálódtam a motorról ő már ott várt és első volt aki megölelt. Nagy nehezen felhajtottam a sisak plexit.

- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

- Ez a te érdemed Amy. Nem kell semmit se köszönnöd.-paskolta meg a sisakomat és újra megölelt.

A dobogón állni nagyon jó érzés volt. Főleg úgy, hogy most saját erőmből szereztem meg ezt a helyet. A pezsgőzésnél persze én kaptam a legtöbb lét a ruhámba. A sajtótájékoztató után visszatértem a pihenőmbe. Kicsit le kell ülnöm és pihennem kell. Azonban egy kis dobozka várt az asztalon és egy levélke. Először a levelet néztem meg.

„ Boldog Szülinapot kívánok. Az ajándéknak remélem örülni fogsz. Szeretlek. Alvaro”

A kis dobozkát vettem most kézbe és nyitottam ki. Egy nyaklánc volt benne. Egy gyönyörű lánc. Szív formájú medálja volt. A medál teteje domború volt a közepén rózsaszín és fehér kövecskék voltak. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Szeretlek.- motyogtam a semmiségbe.