Dühös edzés és egy
kellemes este
Már csütörtök van és az első időmérő edzés. De azt hiszem
előbb fogok valakit meggyilkolni, mint hogy jó eredményt érjek el. Alig 5 perce
hoztak egy robogóval vissza a boxokhoz, mivel elestem és ezt Faubel-nek köszönhetem.
- AMY!-ordította Mattia, de nem érdekelt. Egyenesen az Aspar
Team felé tartottam, de nagy mázlimra hamarabb szembe találtam magam a
spanyollal. Elkaptam az overálja nyakát.
- Megakartál ölni?
- Valami nem tetszik kislány?
- Az, hogy egy rohadék vagy és direkt raktad ki a térded.-
morogtam és most először gondoltam arra, hogy tényleg megütöm. Azonban Alvaro
résen volt mivel közénk állt. Vagy legalább is próbált. Nagy nehezen lehámozott
Faubelről és kicsit arrébb tolt.
- Nem éri meg!-suttogta miközben egy puszit nyomott a
homlokomra.
- Csak egyet. Kérlek!
- Nem Amy.- pancsolt rám és feladtam a próbálkozást. Amíg ő
itt van nem tudom kitekerni Faubel nyakát.
- Állj! Ez meg mi volt?- szólalt meg Faubel hosszas
hallgatás után. Mind a ketten értetlenül meredtünk rá. – Miért pusziltad meg?
- Mert a barátnőm.
- Te és ő?- mutatott rám.
- Szerinted?- a hangom kicsit gúnyos volt.
- Igen. Most mennünk kell.- fogta meg a csuklómat Bati és
elindult velem a csapatomhoz. Nem szóltunk egymáshoz, de bátorítóan megszorította
a kezemet. Megvárta míg átöltözök és ellenőrizni akarta, hogy nincs-e rajtam
valamilyen sérülés. Miután megnyugodott megölelt.
- Féltelek.- suttogta a fülembe. A fejemet a mellkasának
támasztottam. Megnyugtat a közelsége.
- Én is téged.
- De változtatni nem tudunk a helyzeten.- simogatta meg az
arcomat.
- Hát nem.
- Lenne kedved ma velem vacsorázni? Persze nincs szponzori
rendezvény, amin meg kell jelenned.- mosolygott rám kedvesen.
- Ma este szabad vagyok.
- Akkor este 8-kor találkozzunk a szálóda bejáratánál. –
Megcsókolt majd lelépet.
Még volt egy mérnöki megbeszélés ahol tájékoztattak arról,
hogy szerencsére csak a motor külseje sérült. Így tudok majd javítani az elért
12. helyemen. A szálódába visszaérve
azonnal készülődni kezdtem. Nem hoztam sok ruhát magammal, de talán még is van
valami más, mint a megszokott világoskék Polaris-os felsőim. Szerencsére
sikerrel jártam és előszedtem egy fekete topot aminek az oldalán egy nagy fehér
minta van. Emellé még persze felvettem egy farmer halász nadrágot. A papucsomat
kerestem, amikor megszólalt a mobilom.
- Corsi.
- Szia Amy.-szólat
meg Marco.
- Tök jó hallani a hangod. Mizu?
- Befejezték az
építkezést. Jövő héten már átvehetjük a terepet. Gondoltam szólok.
- De jó. Annyira hiányoztok már. Csak a verseny naptár is
elég zsúfolt…
- Nem hántorgatunk fel
a számodra semmit se. Ez a munkád és kötelességed.- vígasztalt így
telefonon keresztül.
- Jövő héten nem lesz verseny, és így haza tudok menni.
Carmen beszél már?
- Néha már összefüggő
mondatokat is hajlandó kimondani, de inkább csak szavakkal kommunikál. Azonban
rólad mindig érdeklődik és nézi a versenyeteket.
- Nem épp gyerekeknek való műsor. –kuncogtam.
- Főleg a mai esett
után. Alig bírta Rosalie megvigasztalni.
- Majd megölelgetem ha haza megyek. Na végre.- megtaláltam
az elveszett lábbelimet az ágy alatt.
- Mi a fenét csinálsz?
- Öltözködök, és végre megtaláltam a papucsomat.
- Randid lesz?-érdeklődött
kedvesen.
- Igen. Vacsizni fogunk Alvaroval.
- Akkor nem is
zavarlak tovább. Kérlek vigyázz magadra és Boldog Születés napot.
- Köszi Marco. Majd még hívlak.
Alvaroval 10 perc múlva találkoztam a megbeszélt helyen.
Egész este kézen fogva sétálgattunk a városban és nagy meglepetésemre egy
szurkoló se támadt le minket. Nem is én lennék az első számú célpont, ha nem
Bati mivel ő egy világbajnok. A vacsorát egy olasz kis étteremben töltöttük
ahol a kiszolgálás tökéletes volt.
- Most mi legyen?-érdeklődött Alvaro.
- Sétáljunk.
- Holnap időmérő.
- Ne légy tutyi-mutyi.- piszkálódtam egy kicsit.- Benne vagy
egy buliban?
- Mire gondolsz?
- Kövess.
A pályához vezettem, de nem a főbejárathoz ha nem a
betonfalhoz. Értetlenül pillogott rám, majd a falra. Lassan, de biztosan minden
leesett neki.
- Ugye nem?
- Félsz?-kérdeztem vissza.
- Betörünk a pályára?
- Nem, csak szétnézünk. Az Eb-n többször is ezt csináltuk.
De ha te nem akarod akkor nem kell.- legyintettem.
- Tartsak bakot?
- Megy az anélkül is.- kicsit hátrébb léptem és neki
futottam. Egy jól elrugaszkodással elkaptam a kerítés tetejét és már a túl
oldalon is voltam. Bati követte a példámat, majd leültünk a kavicságy szélére.
- Szereted ezt a pályát?-érdeklődött a barátom.
- Igen. Csak szerintem többet se kerülök dobogóra.-
szomorodtam el.
- Ha koncentrálsz bármi sikerülhet.
- Nem vagyok én olyan jó.- csóváltam meg a fejemet.
- Veled vagyok és így sikerülhet bármi.-közelebb hajolt
hozzám és megcsókolt.
- Szeretlek.-suttogtam nagyon halkan.
- Én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése