Assen a motorsport
katedrálisa
Június 25-e van és 17 nap telt el a Spanyol Nagydíj óta. Ez
idő alatt megismertem Alvaro családját és túl estünk az Angol Nagydíjon. Nem
történt semmi említésre méltó…Talán az, hogy újra ötödik lettem Mika Kallio,
Hector, Alvaro és Simoncelli mögött. Szegény csapattársam versenye a
kavicságyban ért véget.Annyi viszont biztos Doningtont nem fogom megszeretni.
Egyik nap eső…Másik nap köd. Ami viszont biztos az aszfalt ne legyen vizes,
mert az kész rémálom. Egy nagy reptér van a pálya mellett és a gépekből kifolyó
kerozin a pályára kerül. Ha ez érintkezik a vízzel kialakul a sajátos korcsolya
pályánk… Keresztapu a Barcelonában elszenvedett kézsérülését piheni még mindig,
és nem fog elindulni ezen a nagydíjon se. A sérülések sose jönnek, de ez
keresztbe tett neki.
Most azonban már Hollandiában tartózkodok és ezen belül is a
híres neves Assen városában. Itt már versenyeztem és elég jól ismerem a pályát
azonban Mattia társaságában bármikor körbe járom a létesítményt.
- Játszol tanár bácsit megint?- vicceltem el a dolgot
miközben elindultunk a boksz utcában.
- Szeretnéd?
- Igen.- bólogattam és miután átkarolta a derekamat tovább
álltunk. Ez egyes kanyarhoz érve kezdte el a beszédet. Annyira bírom ahogy
beszél egy-egy pályáról. Átélés van a hangjában.
- A pálya 1949-ben épült és azóta minden évben volt itt
verseny. Először utcai pálya volt, de az 50-es évek közepén kialakítottak egy
új zárt versenyzésre alkalmas létesítményt. Az aszfalt csík hossza több, mint 7 kilométer volt, de a
2006-os átépítések miatt ez már csak 4, 555 kilométer lett. Elég a meséből?- mosolygott rám miközben a
négyes kanyarnál jártunk.
- Igen. Te melyik vonalvezetést szeretted jobban?
- A régit, de ez se rossz. Koncentráljunk amiért kijöttünk.
- Benne vagyok.- vigyorogtam rá kis lányosan és tovább
sétáltam.
A pálya utolsó sikánjához érve leültünk a rázó kőre. Valami
mind a kettőnk lelkét piszkálta és tudjuk, hogy ez érinti a másikat is.
Szótlanul szürcsöltem a kulacsomból az italomat és vártam, mivel nem tudtam hol
kezdjem. Mattia azonban bátrabb volt és megszólalt.
- Kaptál már szerződés ajánlatot?
- Nem. És te?- néztem rá kérdőn.
- Semmi, de már felvettem a kapcsolatot a vezetőséggel.
- Szerinted van esélyünk a maradásra?- kíváncsian néztem rá,
miközben ő a túl oldal figyelte. Követtem a tekintetét, de nem láttam semmi
érdekest.
- Nem tudom. Olyat hallottam a szerelőimtől, hogy talán
kivonul a csapat. De nem tudok semmi biztosat. Ettől függetlenül a menedzserem
ajánlatára a KTM-el is tárgyalást kezdtünk.
- Erre én még nem is gondoltam. Nem tudom, hogy viszonyulna
a többi csapat ahhoz, hogy nő vagyok.- A két kezem közé temettem az arcomat.
Újabb probléma az életemben. Egyik után jön a másik.
- Szerintem először a saját csapatfőnökünkkel beszélj és
utána próbálkozz másnál.- megsimogatta a hátamat, mire én a fejemet a vállára
hajtottam.
- Elveszíthetlek.- dünnyögtem alig halhatóan.
- De hogy. Csak külön csapathoz kerülhetünk. Attól ugyan úgy
a flúgos Amy maradsz akit az első IRTA teszten megismertem…
- Aki a második körben perecelt egy hatalmasat.
- De kiderült nem a te hibád volt.- nyomott egy puszit a
homlokomra. – Mit szeretnél születés napodra?
- Hééé… ez a nagy témaváltás. Nem tudom. Legyen meglepi.
- Arra számíthatsz. Verseny a garázsig?- ajánlott fel egy jó
kis játékot.
- Az utolsó fizeti a fagyit.- hadartam és már rohantam is.
Szerencsémre én nyertem és a csapat megbeszélés utáni fagylaltozásunkat ő
fizette. Előzetes megállapodás volt
köztem és Alvaro közt, hogy együtt vacsizunk, de ebből nem lett semmi mivel
Faubel pocsékul érzi magát és ezért elvállalt egy szponzori megjelenést. Az én
drága Batim egy arany ember.
A szobámba tartózkodok és hasalok az ágyamon. Marco küldött
üzenetet, hogy nagy valószínűséggel 1 hét és végeznek az építkezéssel. Minden
csodás és tökéletes. Másik nagy dolog, hogy totál bele zúgott Cassidy-be. Talán
tájékoztatnom kellene a tényről, hogy a csajra más is szemet vetett, de most
inkább nem tettem. Kopogtak…
- Szabad.-kiáltottam el magam és alig fél perccel később a
barátnőmet pillantottam meg.
- El vagy, mint a befőt.-véleményezte a dolgot.
- Szia Adri. Mizus?- tápászkodtam fel.
- Egyedül voltam és úgy tudom, hogy te is. Gondoltam átlépek
hozzád.
- Nagyon jól tetted.- leült mellém az ágyra és elkezdte a
plafont bámulni. Nagyon szótlan ma és ezt rögtön észre vettem.
- Mi a baj?
- Casey…-nyögte ki a választ.
- Baj van? Összevesztetek?-hadartam a kérdéseket. Erre
kinevetett és rögtön tudtam, hogy nem talált.
- Nem az. Valentino kitűnően teljesít és Casey kicsit
nehezen viseli a nyomást, mivel…
- Mivel ő a címvédő.- fejeztem be helyette a mondatot. Bólintott
és vett egy nagy levegőt.
- Tavaly simán nyerte a világbajnokságot. Most nyomás alatt
van. Még nem hibázott, de előbb-utóbb fog. Ismerem a férjemet.
- Ez csak játék…
- Akár csak ő. Ez csak játék? De az életeteket
kockáztatjátok.-tárta szét a karjait.
- Meg kell tanulni veszíteni. 4 éve a nők számára fent
tartott Európa Bajnokságban is versenyeztem. Maga biztosan vezettem a
bajnokságot, de hibáztam…Azóta is fáj néha a kulcscsontom.- vágtam egy
fájdalmas grimaszt. – A lényeg, hogy vele légy és támogasd. Ahogy az esküben is
van.
- Tapasztalatból beszélsz?
- Az esküvő még nagyon messze van. – legyintettem nevetve.
- Szombat este buli?- érdeklődött vigyorogva Adriana.
- Persze. Kellemest a hasznossal.
- Most hagylak pihenni. Jó volt veled dumálni.- megölelt és
egyedül hagyott. Ezek után tértem nyugovóra hiszen holnap már időmérő hiába
lesz csak csütörtök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése