Bevezetés

Amy Corsinak hívnak és 19 éves vagyok. Apám egy olasz mérnök a neve Marco Corsi. Anyám egy ügyvéd Lilly Davis. Amerikából települt át Itáliába. Az eddigi életem eléggé macerás volt. Megjártam a poklot és a mennyországot egyszerre. Most elmesélem, hogy mi is történt velem.

2005. július 17. Olaszország

Itt kezdődött el minden. 16 éves voltam. Monzából tartunk hazafelé. Motorversenyem volt, de balul sikerült minden. A verseny közepe táján a fék megragadt kicsúszott alólam a gép, és ahogy végig szánkáztam a kavicságyon, eltörtem a csuklómat.  Így három hét kényszer pihenőre szorultam. Apa nagyon dühös rám, mert azt hiszi én hibáztam.

- Jobban is figyelhettél volna.- kezdte el újra délután négy óta vagy 20-jára. Kezd elegem lenni belőle, de próbálom magam türtőztetni. Anyunak azonban már most betelt a pohár.

- Marco szállj már le szegény lányról. Nem az ő hibája volt. Amúgy meg mindenkivel megtörténhet ez.

- Lilly állandóan felelőtlenül viselkedik a pályán. Ott próbál helyet csinálni ahol egyáltalán nem is lehetne. Így folytatja el fogják felejteni és kiteszik a bajnokságból.

- Úgy beszélsz rólam, mint ha itt se lennék.- csattantam fel.

- Maradj csendben!- intett le, de lassan három hónapja ez megy. Én csendben tűrjem amíg ők veszekednek.

- Nem, nem fogok csendbe maradni. Nem vagyok hülye kis gyerek. Nagyon jól tudom, hogy állandóan vitatkoztok este, reggel amikor otthon vagyok és kitudja, hogy még mikor?

- Megoldjuk.- fordult hátra apa, de ekkor óriási csattanás rázta meg az autót. Forogni kezdtünk és újra belénk jött valaki. Elsötétült a világ. Egy ideig biztos eszméletlen lehettem, mert amikor ébredezni kezdtem a szám teljesen kiszáradt. A lámpák elvakítottak.

- Valaki?- próbáltam beszélni, de nem sikerült. Erőt vettem magamon és megpróbáltam újra.- Valaki?

- Amy? Amy jól vagy?- hallottam meg a keresztapám hangját. Oldalra fordítottam a fejem és felismertem Loris Capirossit. MotoGp sztár, de nem tudom, hogy került ide.

- Hol vannak anyuék?- kérdeztem, de nem válaszolt.- Loris!!!!

- Kérlek nyugodj meg.- kezdte el.

- Mondj el mindent!- parancsoltam rá.

- Rendben.- nagy levegőt vett és elkezdte.- Marco a balesetben meghalt. Lillyt súlyos sérülésekkel hozták be a kórházba. Műteni kellett, de sajnos közben ő is elment.- fejezte be miközben potyogtak a könnyei. Nem szólaltam meg. Zokogtam és végül megöleltem keresztaput. Egy nap alatt törtem el a csuklómat és vesztettem el a szüleimet.

Augusztus 23. Olaszország, Bologna

Több, mint egy hónapja történt a baleset. Azóta túl estem egy temetésen, egy gyám ügyes balhén, sikeres tárgyaláson aminek a következménye az lett, hogy visszatérhettem Lorishoz és feleségéhez Ingridhez. Még nem ülhetek vissza a motorra, mert fejben gondjaim vannak. Enyhén szólva depressziós vagyok. De erőt kell vennem magamon, mert ez így nem mehet tovább. Minden nap óriási sétát teszek a birtokon és egy helyre lyukadok ki. A ló istállóhoz. Lorisnak három lova van. Név szerint Láng, Gyémánt és Tigrisszem. Legjobb barátom az utóbbi. Simogatni szoktam az orrát és néha el is szoktunk menni ügetni.

- Minden az én hibám.- beszéltem hozzá.- Ha nem vágom tropára a gépet, nem veszekedtünk volna az autóban. Apa figyelt volna az útra és nem hajt be a pirosnál.- elsírtam magam. Két napja most először. Nagyot sóhajtottam és eltöröltem a könnyiemet.

- Nem a te hibád volt.- szólalt meg Loris mellettem. Nem vettem észre, hogy mikor jött, de tuti hallotta a beszédemet. Közelebb sétált és átölelte a válamat.- Minden megoldódik kicsikém.- igaz zokogtam még, de megöleltem. Ő lehet majd az aki pótolni tudja majd a családom elvesztett tagjait.

2006. április 13. Monaco

Két verseny közt állunk a keresztapámmal egyaránt. Most egy ideig itt a Hercegségben fogunk lakni. Ingrid pedig próbál rajtam segíteni. Egy év kellene, hogy leérettségizzek, de hamarabb meg szeretném csinálni. Kevesebb bajom lenne, ha esélyt kapnék valamikor a vb-re.

- Itt vannak a kitöltendő papírok. Ha jól haladsz majd mindennel szeptemberben meg is tudod csinálni a vizsgát.- magyarázta Ingrid és egy halom papírt kaptam tőle.

- Meguntam. Inkább hülyeként versenyzek.- erre Loris nyakon legyintett.- Rendben. Meg csinálom.- Kopogtak és mind a ketten rám néztek. Ez azt jelenti, hogy nyissak ajtót. Odalibbentem és utat engedtem Valentino Rossinak. Ő a MotoGp hétszeres bajnoka.

- Szia Amy.- megölelt.

- Szia Vale bácsi.- nyomtam két puszit az arcára.

- Mondtam már, hogy a bácsit hagyd el!

- De nekem tetszik. A felnőtteket megtalálod a konyhába.- mutattam az irányt én pedig lehuppantam a kanapéra tv-ni. Alig három negyed óra múlva papírt kezdtek el előttem lengetni.- Ígérem holnap kitöltöm.

- De ez nem az a papír. A szabadkártyádhoz való. Ha akarod elküldjük és indulhatsz az Olasz Nagydíjon a 250-ben. –vigyorgott keresztapu.

- Köszönöm.- öleltem meg és lázasan kezdtem körmölni.

2007. november 23. Monza, saját lakás

Már 18 vagyok és elköltöztem a keresztszüleimtől. Igaz többet ingázok a két település között, hogy velük legyek. Hiányoznak. Főleg, hogy megszületett egy fél éve a kis fiúk. Nagy gondban vagyok. Feljebb szeretnék lépni a világbajnokságba, de nincs még ajánlatom. Éppen edzést tartottam a futó padon és megszólalt a mobilom. Lihegve vettem fel.

- Corsi.

- Jó napot kívánok. Franco Sanders vagyok a Polaris Word csapat vezetője. Tudnánk találkozni két nap múlva?

- Persze. Mikor és hol?- kérdeztem sietve.

- Mondjuk önnél? Én úgy is állandóan úton leszek és ha úgy van akkor eltudok oda kocsikázni.

- Rendben…- elmondtam, hogy merre találja a házamat. Elköszönt és én ujjongva vettem tudomásul, hogy ez azt jelenti, hogy szerződést kapok.

Ez volt a múltam és most következik a jelenem.