5. fejezet

Az első verseny

Hiába kerültem későn ágyba vasárnap is elég korán felébredtem. A többiek még alszanak nekem meg dolgom van. Pontosabban Loristól bocsánatot kérni. Zuhanyzás után lementem a szálóda ajándékboltjába. Talán találok egy plüss figurát bocsánatot kérő szöveggel. A boltos egy csúnya görbe orrú fazon volt. Szépen odasétáltam hozzá és angolul érdeklődtem, hogy van- e olyan dolog amit én keresek, de semmi. Próbálkoztam olaszul és spanyolul, de szintén semmi. Szimplán bámul rám, mint borjú az új kapura.

- Ha nem lennék illem tudó rég betörtem volna a görbe orrodat!- mérgelődtem miközben elvonultam nézelődni. Végül a bolt túl oldalán találtam egy olyan macit amire az volt írva, hogy Sorry. Ez szupi azonban akadt egy másik problémám. Nem értem el. Nyújtózkodtam, de semmi. Ekkor valaki megkopogtatta a kirakat ablakát.

- Pompás!- mérgelődtem újra. Odafordultam és Mattia állt velem szembe teljes élet nagyságban. Az arc kifejezéséből nagyon jól tudom, hogy jól kiélvezte a látványt amit nyújthattam, de nem zavart. Tőle nem. Intettem neki, hogy jöjjön be. Bólintott és a következő pillanatban már ott is mellettem. Első dolga az volt, hogy levette a macit nekem a polcról.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá és indultunk fizetni. Miután odaadtam a pénzt a férfi rám mosolygott és megszólalt.

- További szép napot.- értetlenkedve néztem rá, majd Mattia-ra. Végül is köszöntem én is és elindultunk reggelizni.

- Elhagytál egy dolgot.- vigyorogtam a társamra.

- Mire gondolsz?

- A szemedet a kirakat előtt.- kicsit gyorsítottam a lépteimen.

- Te disznó.- kiabálta utánam igaz megvártam. Együtt reggeliztünk. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Főleg a verseny jött szóba.

- Annak is örülök majd, ha célba érek.- válaszoltam az egyik kérdésére, majd kiittam az utolsó korty narancs levet is a poharamból. Felálltam az asztaltól is.

- Ne légy pesszimista.- morgott Mattia miközben követte az összes mozdulatomat a tekintetével.

- Nem tök mindegy. Most megyek. Légy jó.- simogattam meg az arcát.

- Lorishoz mész?

- Igen. Bocsánatot kérek tőle.

- De miért is vesztetek egyáltalán összes?- kérdezte cseppet álmodozó hangnemben.

- Ez legyen egy másik mese.

Egyedül hagytam. A lifthez sétáltam és elindultam fel felé. Loris szobáját kis keresgélés után találtam meg. Kopogtam és amikor hallottam a hangját besétáltam. Az ágyon feküdt és tv-t nézett. Ahogy megpillantott riadtan pattant fel.

- Baj van?

- Miért hiszed mindig, hogy csak baj esetén jövök? – leültem az ágy szélére és elő halásztam a kis macit.- Pénteken elviselhetetlen voltam. Neked volt igazad és sajnálom, hogy úgy ki keltem magamból. Megbocsájtasz?- odaadtam neki az ajándékot. Az arckifejezéséből nem tudtam eldönteni, hogy sírnia kell vagy nevetnie. Végül megölelt ami azt jelenti, hogy szent a béke. Az órák csak úgy röpültek és már délután kettőkor kiértünk a pályára.  Az olasz tv-sekkel volt egy interjúnk Mattiaval. Egész hétvége folyamán ezt élveztük szerintem legjobban. Arról kérdeztek minket, hogy milyen a csapat, hogy viszonyulunk egymáshoz és egyéb hasonló dolgokat. Rengeteget nevettünk és ahogy vége lett elindultunk a motorhomeunk felé. Fél úton Alvaro jött velünk szembe.

- Szia!- mosolyogtam rá.

- Szia! Beszélhetnék Amyvel négy szemközt?- kérdezte Mattiatól.

- Persze. A csapatnál találkozzunk.- hagyta ránk a dolgot és tovább állt. Mivel mi meg útban voltunk, megfogtam Alvaro kezét és odahúztam a KTM kamionjához. Igaz egyikünk se ehhez a csapathoz tartozik. Neki dőltem az oldalnak és figyeltem a fiút.

- Baj van?- szólaltam meg előbb.

- Hector mondott valamit…

- Melyik is?

- Hector Barbera. De ha nem szólnál közbe hamarabb befejezhetném.- emelte égnek a tekintetét amitől majd nem elnevettem magam.- Nos nem szól hozzám, de nem hajlandó elmondani, hogy miért. Pontosabban te tudod az okát. Ezt mondta.

- Igen tudom, hogy miért ilyen.- motyogtam és lenéztem a cipőm orrára. Na most mond is el neki.- Tegnap úgy volt, hogy együtt ebédelünk, de egy családi balhé után lemondtam az egészet. Nem hiszi el, hogy mi ketten véletlenül találkoztunk a bevásárlóközpontba és kezdtünk el korcsolyázni. Megmakacsolta magát.

- Beszéljek vele?

- Nem majd én. Csak miattam van ez az egész. Én vágtam át.- vontam vállat.

- Dehogy vágtad át.- simogatta meg az arcomat. Valahogy kezd ez természetessé válni köztünk.

- Rendben. Legyen tiéd a dicsőség. – nevette el magát.- Most megyek. A pályán találkozzunk majd tuti.

- Légy jó.- szorítottam meg a kezét.

- Nem tudom ki a forró fejő kettőnk közül?

- Erre inkább nem válaszolok. – és elsétáltam. Ezek után törtem a fejem Hector bocsánat kérő szövegén.  Elég hamar kiötlöttem. 16:10-kor volt egy bemelegítő edzésünk ahol 10 helyen zártam. A mérnöki beszélgetés után a Team Toth felé vette az irányt. Hector megpillanthattam amikor két fazonnal csevegett. Nem érdekelt, hogy pofátlan dolog, de odaállítottam hozzájuk és megszólaltam.

- Elnézést. Beszélhetnék Hectorral négyszemközt?- és mire észbe kaptam ketten maradtunk. Hector még mindig baromi csúnyán nézett rám. De még ettől se ment el kedvem a beszédtől.

- Két percet kapsz.- nézett az órájára.

- Egyedül szerettem volna lenni az edzés előtt. Így vásárolni mentem. Több boltba is voltam, de végül a jégpályánál kötöttem ki. Mindig is szerettem volna korcsolyázni, de nem tudtam. Alvaro arra tévedt és azt mondta, hogy megtanít. Ennyi történt. Nincs köztünk semmi. – hadartam el baromi gyorsan, nehogy otthagyjon mivel letelt a két perc.

- És a csók?

- Felelőtlen voltam. Sajnálom. Azonban szeretnék a barátod maradni. Lehetséges ez?- nyújtottam felé a kezemet. Kicsit elgondolkozott majd elfogadta a gesztust.

- Rendben. Legyünk barátok.

Örömömben megöleltem, de hamar rájöttem, hogy egy ideig nála hanyagolnom kell ezt az érintkezést. Kénytelenek voltunk külön válni, mert programom volt. Pontosabban megnézni a 125-ös versenyt. Mattiaval sétáltunk a palánkhoz ahol már ott volt Loris, Valentino és Nicky Hayden. Ők állandóan megnézik a kisebb kategóriák rajtját. Első helyen a csapatomból származó Bradley Smith állt. Nem sokat beszéltem vele, de ami biztos a téli teszteken nagyon jó volt. Második helyen a tavalyi világbajnok áll Talmácsi Gábor.  Keresztapámon kívül senki se tudja, de a magyar srácnak szurkolok. Azonban ezt nem tudhatja senki se. Rajt tökéletese sikerült és a kör végén már egy kisebb boly alakult ki az első helyért. A körök teltek és végül Mattia szólt rám, hogy öltözni kellene. Ránéztem az órámra és rájöttem, hogy igaza van. Kicsit hosszúra nyúlt ez a művelet mivel mire visszaértem leintették a futamot. Sergio Gadea nyert aki zokog a levezető körében. Ez nem meglepő mivel egy komoly vállsérülést szenvedet a legutolsó teszten. Ezek szerint elmúlt a fájdalomcsillapító hatása. Megnéztem a további eredményeket is.  Talmácsi 12, Smith 16.

- Mi történt velük?- kérdeztem az egyik szerelőt aki arra járt.

- 99%, hogy megragadt a gépük.

- Az rohadt jó.- mérgelődtem. Akkor én mire számítsak? Váll érülésre vagy motor problémára? Inkább nem is gondolok erre. Pár perccel később mehettünk is a rajtrácsra. Elfoglaltam a helyem a második sor közepén és a szerelők elkezdték elvégezni az utolsó símitásokat az Aprillián. Addig én körül néztem. Egyik oldalamon Marco Simoncelli áll. Ő is olasz, de nem valami szimpi. Főleg azok után, amiket meséltek róla. Jobb ha messzire elkerülöd a pályán, mert különben együtt juttok a kavicságyba. Másik oldalamon Yuki Takahashi állt. Egyetlen normális Hondás a mezőnyben. Előttem pontosan Alvaro áll, ő mellette pedig a jó Hector. Rájöttem, hogy nem izgulok. Teljesen elvonta a figyelmemet ez a nézelődés arról, hogy mi vár rám.  Az első próbáról. Elmehettünk a felvezető körre ahol mindenki a saját tempóját motorozhatta.  Elsők közt értem vissza elfoglalni a helyemet. Járattam a gépet és kipillantottam az oldalra. Loris és Vale ott álltak és árgus szemekkel figyeltek. Akarva akaratlanul mosolyra húztam a számat. A többiek is visszatértek így megkaptuk a piros lámpákat. Öt másodperccel később neki lódultunk a versenynek. Egész jól jöttem el, mert Simoncellit magam mögött hagytam, de az első kanyarban visszaelőzött. Ahogy teltek a körök rájöttem, hogy valami probléma van a motorral. Hiába próbáltam húzni a gázt, nem volt meg az az erő aminek kellett volna lenni-e. Folyamatosan estem vissza ahogy teltek a körök. Az ellenfelek sorba mentek el mellettem. De egy idő után nem jött senki se én pedig csak köröztem egyedül. A kijelzőre pillantottam és megláttam, hogy egy kör van hátra. Az utolsó kört megpróbáltam kicsit gyorsabban megtenni és mire visszaértem a célegyenesbe a csapatom őrjöngött. Ami viszont biztos, hogy nem az én eredményem miatt. Dühös voltam magamra és legszívesebben elsírtam volna magam.  A boksz utcában a szerelőim tapsolva fogadtak és megölelgettek.

- Gratulálunk!- fogott kezet velem Gregor.

- Hanyadik lettem? - kérdeztem kicsit elcsukló hangon.

- 15-dik. Mattia nyert.

- Tessék?- döbbentem le, miközben levettem a sisakom.

- Utolsó körben megelőzte Barberát.

Ez nagyon jó. Neki sikerült 25 pontot zsákmányolnia, nekem 1-et. Elsétáltam én is a fiúkkal az eredményhirdetésre. Jó volt látni Mattiat boldogan látni. Remélem én is átélek még ilyet.