3. fejezet

Az első megmérettetések

Nos egyszer fent egyszer lent. Ez jellemzi a hangulatomat. Nem rég még Hector meghívása miatt lebegtem 10 centivel a föld fölött, de most már ahogy közeledik az edzés egyre inkább pocsékul érzem magam. Az utolsó mérnöki megbeszélés után vagyunk.

- Amy…- zökkentett ki a merengésemből Gregor a mérnököm.- Menj pihenj le egy kicsit.

- Inkább sétálok egyet.- felálltam a székről és elindultam az ajtó felé.

- Várj!- kiáltotta és ahogy megfordultam repült felém egy csoki. Gyors reflexemnek hála elkaptam.- Kicsit segíthet.

- Köszönöm. –és most már tényleg leléptem. A kamionok közt találtam menedéket. Pontosabban a Ducatinak az egyik járműjének a lépcsőjén. A csokit akartam megenni amikor leült mellém Adriana.

- Szia!- mosolygott rám.

- Szia! Caseyt elhagytad?

- Csak egy kicsit. Azonban elég szomorúnak látszol.

- Hát…- elkezdtem, de nem fejeztem be. Gyáva dolog lenne bevallani, hogy félek? Nem.- Félek.

- Ne kell semmitől se. Nagyon ügyes vagy. Emlékszek arra az alkalomra, mikor kilátogattunk az egyik versenyed. Szakadó esőben verted el a fiúkat.- bíztatott. Halovány mosoly jelent meg az arcomon.

- Köszönöm.

- Neked fogok szurkolni.

- Még egyszer köszönöm.- mosolyogtam és felé nyújtottam a csoki végét. Bátortalanul tört belőle egy kicsit. Szótlanul majszoltunk amikor vigyorogva felém fordult.

- És neked szexi tábla tartó pasid lesz?

- Ezt még nem kérdeztem senkitől.- elnevettem magam.

- Most mennem kell. Megszeretném nézni Casey szabadedzését. – Felállt és megigazította a nadrágját

- Rendben. Még találkozzunk.- ezzel magamra hagyott. Most, hogy mondja tényleg meg kellene néznem a „nagyok” edzését. Így én is tovább álltam a box utca falán lévő irányítópulthoz. Senki se tartózkodott itt így nyugodtam elfoglaltam az egyik széket. Tátott szájjal bámultam a többieket. Mindannyian profik. Teljesen más, hogy mennek, mint ahogy én mennék ezen a pályán. Az idő viszont rohamosan telik, de nincs kedvem megmozdulni.

- Amy jól vagy?- érintette meg a hátamat Mattia. Cseppet megijedtem.

- Persze. Csak érdekelt az edzés.- mutattam a kijelzőre.

- Sápadtnak látszol. Biztos jól vagy?

- Igen jól vagyok. Csak egy kicsit izgulok.- mosolyogtam.

- Sejtettem. Hallgass zenét az nagyon jót tesz.- összeborzolta a hajamat.- Most lépek.

Egyedül hagyott. Talán tíz percig ha hallgattam a zenét, ahogyan tanácsolta, de marha jól esett. Teljesen vidám lettem tőle és vártam, hogy motorra ülhessek. Elérkezett az idő, hogy készülődjünk. Gyorsan bele bújtam az overálomba és felhúztam a cipzárt. Sisakot is felvettem és a motorhoz sétáltam. Amíg a kesztyűmmel bajlódtam Mattia elsétált mellettem.

- Sok sikert.- kocogtatta meg a sisakomat.

- Neked is.- szorítottam meg a kezét. Elkezdődött a gyakorlás és elsők közt voltam akik a pályára hajtottam. Első két köröm csak ismerkedés volt. Hol kell fékeznem és hol kell gyorsítanom alapon. Harmadikban már kicsit jobban is húztam a gázt. Folyamatosan tudtam produkálni a köridőket. Erős középmezőnyben tartózkodtam. Ki kellett állnom a csapathoz. A szerelők a motort míg én a kulacsot vettem kezelésbe. A mérnököm közben magyarázott.

- Tiéd a pálya újra.- veregetett vállon.

- Rendben. Sebességet azonban még nyernem kell valahol.- mérgelődtem miközben a motorhoz sétáltam.

- Próbálj szélárnyékba állni.

- De kinél próbálkozzak ezzel?- tártam szét a karom. Tanácstalan voltam de nagyon.

- Hát mondjuk Mattia mögé.- vont vállat Gregor.

- Pont a csapattársam mögé?

- Nem lesz baj. Próbáld meg.- bólintottam és már fel is ültem a járgányomra. A felvezető körömben Mattia bevárt. Ezek szerint tudatták vele, hogy mi a terv. Szépen beálltam mögé és tettük a dolgunkat. A következő kör végén felugrottam az eredménylista második helyére. Mattia negyedik volt. Büszkeség töltött el. Mire lejárt az edzés 10. helyre estem vissza, de még ez is tökéletes. A mérnököknek elmondtam a tapasztalataimat és utána elengedtek. Első akivel összefutottam az a társam volt.

- Köszönöm.- megöleltem.

- Egyszer megtehetem, de következőnek rajtad a sor.- vágott komoly arcot.

- Ezt megbeszéltük. Most megkeresem a keresztapámat.

- Büszke lesz rád.- puszit nyomott a homlokomra és elengedett. Mosolyogva sétáltam át a Suzukihoz. Újra visszatért a jó kedvem, amit még a szabadedzés előtt elveszítettem. Boldog voltam azért, mert Hector barátkozni akar velem és jól szerepeltem az első szereplésemen. Egy fickót gyorsan megkérdeztem, hogy merre is van Loris. Így megtudtam, hogy az étteremben keressem. Hármasával lépkedem fel a lépcsőn és végre megtaláltam. Tésztát evett és egy süti volt még egy kis tányéron.

- Szia.- vigyorogtam rá miközben lehuppantam egy székre.- Mizus?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem én szerepeltem az első edzésemen.

- Az tűrhető volt.- válaszoltam miközben elcsentem a süteményét. –Azt  tettem amit kellett.

- Mitől vagy ilyen…laza?- nézett rám kérdőn miközben a tésztát is nekem adta.

- Nincs semmi amitől laza lehetnék.

- Tegnap verekszel ma meg 15 centivel a föld felett jársz. Ez nem normális dolog.- nézett nagy komolyan rám. Inkább elmondom az okát amitől ilyen vagyok, mint hogy mástól tudja meg.

- Holnap Barberával ebédelek.- nem szólalt meg.- Baj?

- Nem. Csak óvatosan „ismerkedj”!

- Na erről ne beszéljünk. – eltoltam magamtól a tányért.- El tudom dönteni, hogy kivel akarok barátkozni.

- Nem úgy értettem.- védekezett, de tudta, hogy nem érdekel.

- Akkor?

- Törődésre vágysz és minden hülye kapcsolatba bele ugrasz.

- 1. Hectorral csak barátkozzunk.- mutattam az ujjammal a számot- 2. Csodálkozol, hogy törődésre vágyok? Attól, hogy imádok motorozni az embereket szórakoztatom ezzel és egyedül vagyok amikor már nem figyelnek rám.

- Amy…

- Az életem sorozatos bátorság próbákból áll. Te már elértél mindent. Én viszont nem.- ekkor vettem észre, hogy túl hangos vagyok. Az egész helységből az emberek rám figyeltek.- Most megyek. Később beszélünk.

Ezzel már ott se voltam. Macerás vagyok az tuti. De legalább felkészül arra, hogy ha a fia is kamasz lesz mire számíthat. Igaz én már 19 évesként nem kellene így viselkednem. Úgy közlekedtem, mint egy tank. Azonban valaki megállított.

- Amy jól vagy?- ismertem fel Toni hangját.

- Igen.

- Higgyem is el? Olyan voltál, mint a hurrikán.- felnéztem rá és megértést láttam a szemében.

- Akadt egy kis családi balhé. De megoldom.

- Remélem is, mivel így nem ülhetsz motorra. Ha dühből motorozol akkor általában a kavicságy fog meg.

- Megfogadom a tanácsod, de most lépek.- és már tovább is álltam. A magyar csapat felé vettem az irányt, hogy beszéljek Hectorral. Persze nem találtam meg a nyilvános helyen és kénytelen voltam segítséget kérni. Egy nála is alacsonyabb, vörös hajú nő közölte, hogy a pilóta a pihenőjében tartózkodik. A következő kérdésem az volt, hogy hol van a pihenő. Kedvesen elmagyarázta és ráadásuk elsőre meg is találtam a helyett. Kopogtam és amikor meghallottam a hangját beléptem. Abban a pillanatban az állam a padlón kötött ki. Igaz háttal állt nekem, de fél meztelenül. Nem egy izom pacsirta, de egy motoros se az. Két tetoválása van a hátán.

- Szia.- nagy nehezen megbírtam szólalni. Mosolyogva fordult meg és odasétált hozzám.

- Mi a baj?- kérdezte kedvesen.

- El kell halasztanunk a holnapi programot. Akadt egy kis családi balhé. Ugye nem haragszol?

- Nem.- közelebb lépett hozzám. A kezemet megfogta és a szíve felé helyezte.- És ezt szívemből mondom.

Nem tudom mi volt velem. A következő pillanatba, mint ha az életem függne tőle úgy csókoltam. Gyengéden neki támasztotta a hátamat a falnak. Nagyon kellemesek voltak ezek apillanatok, de rájöttem, hogy nem lett volna szabad.

- Sajnálom. - csúsztattam az ujjaimat a szája elé és a következő pillanatban el is tűntem.