Vasárnap kész
kavalkád
Az időmérőm pocsékul sikerült. Valami vírust sikerült
összeszednem, mivel folyamatosan hányingerem volt és nem bírtam aludni. A fiúk tanácsára
elmentem Costa doktorhoz aki infúzión keresztül adott valamit amitől már sokkal
jobban vagyok. Bár ez a 12. helyem nem igen javíthat. Most már a pályán vagyunk
és át is öltöztem a bemelegítő edzéshez. Kisbabára Ingrid vigyáz a Suzukinál,
viszont Loris még mindig levegőnek néz.
Azonban az Asparhoz tartok mivel Alvaro a mobilját a szobámba
felejtette. Próbáltam beosonni a barátom pihenő szobájába, de valaki
megköszörülte mögöttem a torkát. Megdermedtem.
- Elnézést. Szerintem ház számot tévesztett.- megfordultam
és Jorge „Aspar” Martinez-zel találtam magam szemben. Ő a csapat vezére. Az
arcom azonnal lángra gyúlt és nem tudtam megszólalni. A nyakamat nem fogja
kitekerni az tuti, de talán páros lábbal rúgdos ki innen. Szerencsémre Alvaro
is megjelent. Nagy baj nem lehet már.
- Azt hiszem mondanom kell neked valamit Jorge.-szólalt meg Alvaro miközben megfogta a
kezemet. A főnöke csak bólintott és bementünk a pihenőbe, ami eredetileg is a
célom volt. Leültem az ágyra míg a két férfi megálltak egymással szemben.
Vártam, hogy ki fogja elkezdeni.
- Jorge…Amy és én egy párt alkotunk. Sajnálom, hogy eddig
nem mondtam el.
- Nincs semmi baj. Amúgy már sejtettem a dolgot.
- Hogy-hogy?-értetlenkedett Alvaro. Ezt már én se tűrhettem
szó nélkül. Odasétáltam mellé és megszorítottam a kezét.
- Nem vakok az emberek. Amúgy is sokat vigyorogsz, de
mostanában még többet.- nyomtam egy puszit az arcára.
- Fiatalság.- csóválta meg a fejét a spanyol úri ember.
–Kicsit magatokra hagylak benneteket. Azonban tudjátok. Nem sokára edzés.
- Köszönjük.- hálálkodtunk mindketten. Ahogy becsukódott az
ajtó Bati átkarolta a derekamat és meg akart csókolni. Azonban nem engedtem meg
neki.
- Nem félsz, hogy te is beteg leszel?
- Nem én. Szeretlek és erős a szervezetem. – húzta ki magát
büszkén. Kicsit közelebb húzódtam hozzá és puszit nyomtam a homlokára, majd az
orrára és az ajkaira.
- Most csak ennyit kapsz.
- És ha nyerek?-pimaszkodott.
- Majd meglátjuk. Pole- ból nagy esélyed van a győzelemre.
Inkább fordítva. Ha én érek el valami jó eredményt kapok valaimt.- kacérkodtam
egy kicsit, de úgy láttam nincs ellenére. Kaptam egy halovány puszit az
arcomra.
- Én mindenben benne vagyok.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Köszönés nélkül elsétáltam. Küzdjön meg minden ért. A
bemelegítő edzés sokkal jobban sikerült, mint a tegnapi napom. Hetedik helyet
szereztem meg nem sokkal elmaradva az egyik hazai „hőstől”. Nos ez a személy
Faubel volt. Alvaro második, míg Mattia negyedik. Van esélyem egy jobb
eredményre a versenyen is. Ebédemet egyedül fogyasztottam el, majd az Mp3-om
társaságában elvonultam az ölözőmbe. Be kell melegítenem, amit zenére nagyon
jól tudok. A Queen együttes egyik számát hallgattam és teljesen meglepődtem
amikor Lorissal találtam magam szemben. A fülhallgató zsinórját azonnal
kirántottam a fülemből és a nagy sietségben még a kis szerkezetet is
elejtettem. Loris halkan kuncogott.
- Szia keresztapu.-köszöntem neki kedvesen. Csütörtök óta
most először találkoztunk és most először tűnik úgy, hogy beszélni is akar
velem.
- Szia Amy. Sok szerencsét szeretnék kívánni.
- Köszönöm.- odalépet hozzám és szorosan megölelt. Végre
megenyhült. Annyira boldog lettem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam. De
ha a tűzesetet és a meghurcolást kibírtam sírás nélkül akkor ezt is. Ahogy
elengedett mosolygott.
- Boldog vagy és ez a lényeg. Szeret és te is őt.
- Igen.
A verseny rajtját most kicsit túl paráztam. Itt az én
„problémám”(a tizenkettedik helyről feljebb kellene jönnöm) és délután
találkozok Biancaval. Elkapták a férjét és már nincsenek veszélyben. Nem akarom
visszaadni a picit. Nagyon a szívemhez nőt attól, hogy alig voltam vele az
átkozott betegség miatt, de akkor is…
A versenyen keményen küzdöttem és fokozatosan lépkedtem
előre. Volt akit könnyen legyűrtem( Ezt annak köszönhettem, hogy könnyebb a súlyom),
de volt olyan, hogy alig bírtam előzni és nem sok hiányzott, hogy pereceljek. 4
körrel a vége előtt értem be a csapattáramat és a tábláról letudtam olvasni,
hogy hatodik vagyok. Ez szép mivel ennek a kétszereséről kezdtem. Az egyenesben
volt időm még hátra nézni és tudatosult bennem, hogy csak ketten vagyunk. Jöhet
az a motorozás amit mind ketten élvezünk. A következő kör azzal telt, hogy
próbáltam felmérni hol lenne esélyem előzni, majd próbálkoztam is. Kívülről
belülről, de még se sikerült. Itt jön ki, hogy sokkal tapasztaltabb. Utolsó
esélyem az utolsó körben volt, pontosabban ahogy ráfordultunk az egyenesre. A
kockás zászlós fazon még messze állt tőlünk. Döntsön a gyorsaság. Ki húztam a
szélárnyékából és imádkoztam, hogy az én gépem legyen a gyorsabb. Láss csodát
sikerült. A boxba visszaérve Mattia odarohant hozzám és megölelt. Boldog volt,
de nagyon.
- Köszönöm.-paskolta meg a sisakomat is.
- Mit?-éretlenkedtem, miközben levettem a kesztyűmet.
- A jó versenyt.
- Más kor is.-kacagtam szívből jövően. A lelki békém lassan
helyre áll és sokat köszönhetek a fiúknak.
Elintéztem az interjúakt és átöltöztem. Sajnos Alvaroval nem
találkoztam, mivel ő második lett több dolga akadt. A Suzuki motorhome-jában
voltam és a kicsivel játszottam, míg Ingrid a futamot figyelte. Megszólalt a
mobilom.
- Corsi.
- Szia Picúr.
- Bati? Gratulálok.- jelent meg egy hatalmas mosoly az
arcomon.
- Én is neked. Láttam
amit produkáltál az utolsó körben.
- Ezt bóknak veszem.
- Annak is szántam.-
válaszolta kacagva.- Délután akkor
Biancával találkozol?
- Igen. A helyi parkban. Velem jössz?
- Ha szeretnéd…-suttogta
kedvesen.
- Igen szeretném.-felnéztem a tv-re és elakadt a szavam.
Loris elesett és nem is kicsit. Közre működött még benne Alex de Angelis is.
Nagy valószínűséggel sérülést is beszereztek.
- Amy…Amy itt vagy,
Kicsim?-eszméltem fel, hogy Alvaro szólongatott.
- Itt…itt vagyok. Csak…csak Loris.
- Igen láttam.-szomorú
volt a hangja. – A verseny után várlak a
parkolóban.
- Rendben. Szeretlek.
- Tudom.- ezzel
vonalat bontott.
Lorisnak eltört a csuklója így kétséges az indulás
Doningtonban. Viszont ami megnyugtatt, hogy viccesre veszi a figurát.
Délután 5 óra, a helyi park:
Bianca nem érkezett még meg és mi ketten Alvaroval ücsörgünk
egy padon és én fogom a kicsit. Annyira aranyos még most is ahogy alszik. Bati
a vállamat simogatja szótlanul.
- Minden rendben lesz.-nyomott egy puszit a homlokomra.
- Tudom. Csak már a következő futamon gondolkozok.
- Donington jó helyszín. Gyors vonal vezetés…-kezdte el az
élmény beszámolóját, de félbe szakítottam.
- De ha esik úszva hamarabb körbe érünk, mint
motorral.-fintorogtam egy hatalmasat.
Erre ő nevetett. Annyira szeretni való. Mindent viccesen fog
fel. Ekkor jelent meg Bianca egy rendőr társaságában. Mind a ketten felálltunk
és a volt csapattársam odalépett hozzám. Boldogan megölelt.
- Köszönöm Amy. Köszönöm. Életmentő vagy.
- Ez csak természetes.-motyogtam halkan miközben átadtam
neki a picit.
- Hölgyem mennünk kell.-szólat meg a rendőr.
- Értem. Amy majd felhívlak.-hadarta Bianca és elsétáltak.
Bati szorosan megölelt. Szerencse, hogy velem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése