26. fejezet

Sok hatások

Barcelonában tartózkodunk alig három nappal később az Olasz nagydíj után. Már ezen a hétvégén futamunk lesz, de ez cseppet se zavar minket. Azonban a ma esti vacsora annál inkább. Most fogjuk Lorisnak elmondani mi is a helyzet. Most a fürdőben készülődök, míg Alvaro a szobában várakozik Mattiaval. Most ő a lakótársam. Egyszerű kis ruhácskát vettem fel. Vékony pántos és kockás. A mell alatt pedig van egy lila csík. Monzába vásároltam még az idény elején, de sose vettem fel.

- Még mindig a szüleidnél laksz?-kérdezett rá Mattia.

- Igen.- felelte Alvaro mosolyogva.

- 23 éves vagy.-állapította meg az olasz és hanyatt dőlt az ágyon.

- Alig vagyok itthon így még inkább nem költöztem el.

- Amy 18 éves korában elköltözött Loristól és Ingridtől…

- Ácsi. Jött a baba és nem akartam zavarni.-világosítottam fel és bekapcsoltam a nyakláncomat.- Amúgy szívesen maradtam volna még velük.

- Indulhatunk?-lépett mellém Bati és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Persze. Szerintetek jól nézek így ki?- fordultam a két férfi felé akiknek az álluk a padlón kötött ki. Ez nagy valószínűséggel igennek vehetem. Ahogy az autóhoz sétáltunk eszembe jutott, hogy kezdhetek félni. Loris és a reakciója. Alvaro vezetett mivel ő tudta, hogy merre van az étterem. Szótlanul bámultam ki az ablakon, csak arra eszméltem fel, hogy megfogta a térdemen pihenő kezemet.

- Minden rendben?

- Igen.-biccentettem.

- Füllentesz.

- Tudom.-nevettem el magam. A rádióban felcsendült egy dal. Tudok spanyolul, de a szövegét nem teljesen érettem. Ez azonban most nem is zavart. Batira figyeltem aki hangosan énekelt. Kijelenthetem nincs is rossz hangja.

- Solamente oir tu voz
Ver tu foto en blanco y negro
Recorrer esa ciudad
Yo ya me muero de amor
Ver la vida sin reloj
Ver la vida sin reloj
Y contarte mis secretos
No saber ya si besarte
O esperar que salga solo

Y vivir así, yo quiero vivir así
Y ni siquiera sé si sientes tú lo mismo

Me desperté soñando
Que estaba a tu lado
Y me quedé pensando
Qué tienen esas manos
Sé que no es el momento
Para que pase algo
QUIERO VOLVERTE A VER
Quiero volverte a ver
Quiero volverte a ver

Y me siento como un niño
Imaginándome contigo.

Como si hubiéramos ganado
Por habernos conocido

Esta sensación extraña
Hoy se adueña de mi casa
Juega con esa sonrisa
Dibujándola a sus anchas.

A dal végéig bírtam és elkezdtem kacagni. Őszintén nem tudom miért, de kacagtam. A könnyeim is kicsordultak már és levegőt alig kaptam. Alvaro közben leparkolt az egyik parkolóházba és kérdőn rám nézett.

- Mi a baj?

- Semmi csak megleptél.-szálltam ki a kocsiból. Ő is követte a példámat.

- Ezért nevettél ki?

- Igen.- álltam meg és így megfogta mind a két kezemet.

- Ezért még megjárod.-fenyegetett meg, miközben közelebb húzott magához. Kacagtam még mindig de kapott egy aprócska csókot.

- Mellettem maradsz történjen bármi?

- Ne beszélj marhaságokat Amy.- simogatta meg az arcomat Alvaro.

Kézen fogva sétáltunk el az étteremig ahol mi érkeztünk meg hamarabb. Helyett foglaltunk és alig 10 perccel később megjelentek a keresztszüleim is. Nagyban nevetgéltek és alig akartak észre venni. Felálltam és köszöntöttem őket.

- Örülök, hogy itt vagytok.- Léptem vissza a helyemre és észre vettem, hogy keresztapu Alvarot sasolja. Ezek szerint most próbálja összerakni az apró mozaikokat.  Előbb-utóbb minden sikerül neki. Ingrid kedvesen a barátomra mosolygott és megszólalt.

- Rendeltetek már?

- Vörös bort nektek, míg én egy őszi barack levet kértem. Én leszek a sofőr.-magyarázta Bati, kicsit zavartan.

Nem csak ő érezte magát feszéjezve, ha nem én is. Magam elé vettem az étlapot, hogy ne lássam Lorist. A tekintetéből arra tudok következtetni, hogy rájött mindenre. Megrendeltük az ételt amikor keresztapu megszólalt.

- Miért is hívtatok ide minket?

Alvarora pillantottam aki bólintott és az asztal alatt megfogta a kezemet. Ezek után Ingridre néztem aki szintén biccentett. Most már keresztapun a sor. Nagy levegőt vettem és kinyögtem.

- Alvaroval szeretjük egymást. – erre Loris felpattant és dühösen rám nézett. Keresztanyu hiába próbálta visszahúzni, de nem sikerült.

- Direkt megkértelek valamire. Direkt.

- Kersztapu…-álltam fel én is, de nem bírtam megszólalni.

- Nem szenvedtél már eleget az életben?

- Én is motoros vagyok. Ugyan azt csinálom, mint Alvaro.

- Elment az étvágyam. További szép estét.-ezzel elsétált. Döbbenten roskadtam vissza a székre és értetlenül Ingridre pillantottam. Ő se értette és láttam rajta, hogy vívódik. Loris után menjen vagy itt maradjon velünk.  Végül a másodikra szavazott.

- Minden rendbe jön.

- Magamra haragítottam.- motyogtam miközben megfogtam Alvaro kezét.

- Ez csak miattam van.-suttogta, mire mind a ketten felfigyeltünk erre.

- Ne beszélj marhaságot te is. Majd én kijózanítom.- tájékoztatott a helyzetről minket keresztanyu. A vacsorát együtt fogyasztottuk el, bár a hangulat nem volt valami kellemes. Miután visszatértünk a szálódába Alvaro felkísért a szobámhoz. Már azon a folyosón sétáltunk ahol éppen lakok amikor gyerek sírásra lettünk figyelmesek.

- Melyik versenyzőnek van kisgyereke?-érdeklődtem.

- Nem soknak.  Gyere menjünk.- Fogott kézen és megcsókolt. – Szeretlek.

- Köszönöm. Most már tényleg nyomás, mert Mattia számon kéri, hogy hol voltam.

Elértem a szobám ajtaját és megtorpantam. Ez nem lehet. Ez rohad túl nem vicces.