24. fejezet

Javul a helyzet

A kérdésem után a dzsekimet, a táskámat és a kulcsokat levágtam a fotelbe és odafeküdtem a vendégem mellé az ágyra. Ki is a vendégem? Alvaro. A fiú átölelt és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

- Hiányoztál, és gondoltam meglátogatlak.

- Nagyon jól tetted.- fordultam az oldalamra és a fejemet a mellkasára hajtottam. Hallgattam a szívverését és az egyenletes légzését. A mai nap után ez megnyugtat. Igaz még edzések nem is voltak, de én ki vagyok. Teljesen és a szememet alig bírom nyitva tartani.

- Amy…

- Hmm?- néztem fel rá. Nagy és szív melengető mosoly jelent meg az arcán. Annyira imádom. Felkönyököltem és figyeltem. Láttam rajta, hogy bátorságot gyűjt. Igen ilyenek vagyunk. A pályán nem ismerünk félelmet, de azon kívül rengeteget.

- Azt hiszem a hetek alatt, amit veled töltöttem beléd szerettem. Szeretem, ahogy rám mosolyogsz azt is, amikor zavarba jössz.  Nos egy szóval szeretlek.- érintette meg az arcomat. Erre nem számítottam, de ezen gondolkoztam már napok óta. De valahogy egyszerűbbnek tűnik így, hogy ő mondta ki először.

- Én is szertelek. –suttogtam és megcsókoltam. A homlokát az enyémnek támasztotta és így nézett a szemembe.

- Sose gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz kimondani.

- Nekem mondod.- simogattam meg az arcát.

Rengeteget beszélgettünk és rájöttem, ha ő nem lenne, akkor rég megzakkantam volna.  Nagy a nyomás a versenypályán és azon kívül is. Talán újonc révén nehezebben bírom. Már csak egy problémát kell megoldanom. Loris reakcióját, hogy ha kiderül a kapcsolatunk. De ezt egy másik napra kell hagynom.

- Aludnod kellene.- kaptam egy puszit a homlokomra olyan hajnal egy felé. Az órára pillantottam és nagyot sóhajtottam.

- Nem akarok.

- Miért?- kérdezetem közben ledöntött az ágyra. Mondjuk én is, hagytam magam. Így én voltam alul és ő pedig felettem. Végig cirógatta az arcom majd a nyakam.  Az én kezem a hátához tévedt.

- Félek az éjszakától.

- Nem értelek.- a szeme tényleg értetlenséget tükrözött.

- A tűz esett óta rémálmaim vannak. De majd elmúlik.-néztem a szemébe és megint eszembe jutott azaz éjszaka.

- Kérlek, ne emészd magad! Itt vagyok neked, és ezt tartsd szem előtt.

- Rendben. Most pedig tényleg aludnunk kellene.- nyomtam egy puszit az orra hegyére mire tőle egy csókot kaptam.

- Igazad van. Pihenés után legyűrlek…a pályán. – nevette el magát és oldalára feküdt mellém. Hagytam, hogy átkarolja a derekamat és végül elaludtam.

Reggel együtt mentünk ki a pályához. Napok óta most először érzem magam boldognak. Farmer térdnadrágot viseltem a csapat felsővel. Vállamon a hátizsákomat viseltem a szokásos cuccokkal, amik a pályára kellenek ilyenkor. Alvaro tőlem pár méternyire sétál. Először az ő csapatát értük el és megálltunk a motorhome előtt.

- Ha baj van, itt megtalálsz.

- Nem foglak egész hétvégén zaklatni.-mosolyogtam rá kedvesen. Megérintette az arcomat nagyon rövid ideig, majd megfogta a kezemet úgy, hogy senki se látta.

- Pedig élvezném.

- Sejtettem.  Most mennem kell.

- Rendben.- kaptam egy szájra puszit és utamra engedett.

Tovább sétáltam a Polaris Wordig, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Sejtettem, hogy ki az illető, de biztos, ami biztos alapon megfordultam. Kár volt… Azaz újságíró volt, aki a múlt heti cikket írta rólam.

- Nem nyilatkozok.-vágtam oda és elindultam.

- Csak szólok újabb remek mű fog megjelenni önről. Újabb ÁLDOZAT…-csicseregte amolyan természetes hangnemben. Ez betette nálam a kaput és megtorpantam.

- Mi a fenét akar tőlem? Tönkre tenni?

- Igen, mivel nem való ide. Csak egy szenzáció. Női versenyző hű de jó.

Neki estem szó szerint. Ledöntöttem a lábáról és ököllel ütlegelni kezdtem. Nem érdekelt, hogy mi lesz ennek a következménye, csak ki akartam csinálni. Három ember egyszerre kiabálta a nevem és mire feleszméltem lefogtak.

- Engedjetek.-kiabáltam és ki akartam szabadulni a két pár férfikar közül.- Megölöm, ha már ő is ki akar csinálni.

- Nem éri meg.- bizonygatta Casey.

- Amy figyelj rám.- állt velem szemben Vale bácsi.- Most szépen lenyugszol. Így nem ülhetsz motorra.

- Bevallotta, hogy direkt írta azt a cikket. Újabbat is akar… Ki… akar… készíteni… -morogtam az utolsó pár szót egyesével. Erre a másik oldalamon álló Toni indult meg a riporter felé.

- Toni…- kaptam el Casey és visszarántotta.

- Fiúk vigyétek arrébb Amyt.-kérte Valentino a társait, akik szó nélkül arrébb vonszoltak. Igen vonszolni kellett, mert a lábam a földbe gyökerezett. Ami viszont vígasztalt hallótávolságon belül estünk.

- Ha egyetlen szót mer írni Amy-ről ami nem igaz olyan pert akasztok a nyakába, hogy azt is megbánja, hogy a világon van. Ráadásul legközelebb nem avatkoznánk közbe és akkor igen csak ellene náspángolva. Világos?

- Igen.- motyogta az újságíró.

- Szívódjon fel azonnal.-engedte útjára Vale a férfit majd felém fordult.- Erről hallgatunk Loris előtt, de többet ne tedd ezt. Érthető?

- Igen és köszönöm.

Így indultam el a csapatom felé. Mattiat tájékoztattam arról, hogy mi történt az előző fél órában, mert észre vette koszos a nadrágom és a kezem kicsit vérzett. Azonban nem nagy dolog az a sérülés mivel csak enyhe horzsolás. Nem csalódtam a barátomban, mivel egy hangúan támogatott. Ezt szeretem benne.

11 órakor gördültünk először a pályára. Sose érzetem magam ilyen jól a motoron. Sorba szórtam a jobbnál jobb köröket. Azonban az 5-dik helynél feljebb sose tudtam végezni. 5 perccel a leintés előtt kimentem a szerelőimhez kerékcserére.

- Nagyon jól mész. Csak figyelj arra, hogy később gyorsíts ki. Sok időt vesztesz a kanyarokban.- világosított fel a főmérnököm.

- Rendben.- adtam vissza a kulacsomat és elindultam vissza.

Tökéletességre törekedtem, mivel csak egy felvezető körre és egy mért körre van időm. Szerencsémre pont egy üres részbe jöttem vissza, azaz se előttem se mögöttem nem volt senki. Ennek meg lett az eredménye. Fél másodpercet vertem a másodikra. Igen, igen. Első helyen zártam az edzést. Ebéd után unatkoztam és elindultam egy szomszédos istállóhoz. Kivételesen a Suzukihoz megkeresni Kersztanyut. Akit végül a nyitott teraszon találtam meg.

- Beszélhetnénk?-kérdeztem tőle két puszi után.

- Persze.- leültünk az asztalhoz.- Baj van?

- Nincs csak van egy bejelenteni valóm. Ez olyan dolog, amit Loris nem tud és szerintem nem is örülne neki.

- Hallgatlak.-hajolt közelebb hozzám.

- Járok egy versenyzővel.- csúszott ki a számon. Minek szépítsük a helyzetet ez az igazság.

- Gratulálok. És ki a szerencsés?- őszinte örömöt láttam az arcán. Nem csalódtam benne.

- Alvaro…Alvaro Bautista.

- Jó választás.-helyeselt vér komolyan. Elnevettem magam. Jó, hogy itt van nekem, mert ő egy „anyapótló”.

- De van egy probléma….

- Loris és a hülye elmélete.-fejezte be helyettem a mondatott. Ezek szerint tudja.- Barcelonában négyen elmegyünk vacsorázni és így elmondhatjátok neki mi is a helyzet. Addig is nekem lakat a számon.

- Köszönöm.

  Ez sokat jelent nekem és most már koncentrálhatok az első hazai futamomra itt a vb-n, de mint mindig baj megtalál.