23. fejezet

Nem nyugszik semmi és senki

Május 29-én érkeztem meg Mugelloba egyedül. Végre egy olyan pálya, amit teljes mértékben ismerek. Talán még csukott szemmel is végig tudnék rajta menni. Na jó ez túlzás, de kitudja. A létesítmény tulajdonosa a Ferrari és a Ducati egyben. Bár mindig a négy kerekűeket emlegetik. Az aszalt csík 5, 245 kilométer hosszú és 15 kanyarból áll. A paddockba belépve egy csomó újságíróval találtam magam szembe, akik persze a múlt hétről akartak kérdezgetni. A tűz és az újság cikk. Így hogy tudok koncentrálni a hétvégémre? Sehogy.

- Most még nem akarok a kérdéseikre válaszolni. Kérem engedjenek.- emeltem fel mind a két kezemet megadóan, de mint ha süketek lennének.

- Igaz az a hír, hogy szándékos volt a gyújtogatás?- szólalt meg legelőször egy nő mellettem.

- Kérem, engedjenek!-fakadtam ki hangosan és szerencsémre Nicky a közelben járt és odajött hozzám.

- Gyere Amy.- nyújtotta ki a kezét és kimentett a tömegből. Most megint olvashatom, hogy összeszűrtem vele a levet. Francokat. Az amerikai világbajnok egészen a Polaris Word-ig kísért. Igaz egész úton egy árva szót se nyögtem ki. Majd miután felé fordultam megkönnyebbültem, mert mosolygott.

- Köszönöm.

- Semmiség volt. Jobb, ha ezen a hétvégén elkerülöd őket.- bökött arra amerről jöttünk. Gyengéd vigyorra húztam az arcom.

- Bár lehetne…

- Délután négykor várlak a Repsolnál. Pontos légy.

- Mi a baj?- kérdeztem aggódva.

- Nincs semmi baj csak legyél ott.

A napom unalmasan és lassan telt. Mattiaval körbe jártam a pályát igaz alig beszéltünk valamit. Mind a ketten tudjuk, hogy mit kell csinálnunk holnap és azt is hogyan kell menni ezen a pályán. Ezek után csapat megbeszélés volt. Fél óra össz-vissz, de nem nagyon érdekelt, hogy miről beszélnek a mérnökök. Amikor végeztünk Gregor megállított.

- Amy minden rendben?

- Igen.- vágtam rá ellent mondás nem tűrően. Azonban láttam rajta, hogy nem erre akar kilyukadni.

- Nem muszáj elindulnod. Ott volt a tűz és az…újság.

- Elhiszed azt a marhaságot?- emeltem fel a hangom és már mindenki ránk figyelt. Gregor csak hápogott, mint egy néma kacsa. Nem bírom, mindenki ezzel jön. Attól, hogy nő vagyok, miért néznek egy rossz életű nőszemélynek?

- Válaszolnál?- tettem fel egy értelmes kérdést. Talán, hogy ne öljem meg a főmérnökömet Mattia megjelent mellettem.

- Gyere Amy. –terelt az ajtó felé, de kiszabadultam a karjaiból és szembe fordultam a csapatommal.

- Most szeretnék tájékoztatni mindenkit arról, hogy azaz újság cikk hazugság. Egyik pasival, se járok. Jelentem egyikkel se. Világos?

Mindenki értetlenül pillogott rám. Mattia megérintette a vállamat, de egy laza mozdulattal leráztam a kezét. Sarkon fordultam és elmentem. Jobb, ha most nem kerül senki se az utamba. Azonban ez a kérésem nem jött össze. Neki rongyoltam egy férfinak és fenékre estem.

- Sajnálom.- Hadarta olaszul miközben készségesen segített felállni.

- Semmiség.- most néztem fel rá és rájöttem, hogy Talmácsi Gábort taroltam le. Őt még csak messziről láttam, és nem akarok rossz benyomást kelteni magamról.- Én kérek elnézést.

- Egyezzünk meg abban, hogy mind a ketten hibásak vagyunk. Gábor vagyok.

- Amy.- fogtunk kezet.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Hallottam mi történt. Sajnálom.

- A tettes már meg van, így a bírósági ügy lesz húzósabb.- vontam vállat.

- Ha kell segítség…

- Köszi Gábor, de megoldom.- mosolyogtam rá kedvesen.

- Az Aspar Team segít.

- Tessék?

- Alvarotól annyit tudok, hogy ő is benne volt a segítők közt. Stefano a medzseremmel segítenénk.

- Köszönöm még egyszer.- mosolyogtam rá, amikor megjelent Nicky egy alacsony hosszú barna hajú lánnyal. Gábor intett és elsétált. Legszívesebben én is ezt tettem volna, de úgy tűnik az amerikai srác pont engem keres.

- Amy Corsi bemutatom Cassidy Jamest. Olaszországban él és egy híres építő céget vezet. Segíteni szeretne neked.

Minden szót egyesével kellett fel fognom. Építő cég…Segítség…és ez mind a gyerekeknek. Szerintem az arcomra volt minden írva és így a Cassidynek nevezett nő közelebb lépett hozzám.

- Azért szeretnék segítséget nyújtani, mert sorstársa vagyok a gyerekeknek.

- Nem értem…-nyögtem ki hirtelen.

- Süket vagyok.- mutogatta el a bizonyos jelbeszéddel. Most már minden tiszta és így válaszoltam neki.

- Sajnálom.

- Semmi baj. Így születtem és nekem ez a normális.

Nicky kínosan megköszörülte a torkát. Kapcsoltunk, hogy ő nem tudja mit is beszélünk. Cassidy kedvesen pillantott rá, míg a srác tekintetéből mást olvastam ki. Bele zúgott a csajba, mint a padajtó. A tekintetemet kicsit az ég felé fordítottam, hogy ne legyen feltűnő a somolygásom.

- Nos? Akár 2 hónap alatt elkészülünk mindennel.- fejezte be a beszélgetést a nő.

- Rendben.- egyeztem bele egyszerűen. Akár igent, akár nemet mondok nagy valószínűséggel akkor is elkezdik az építkezést.

Miután elvégeztem az összes feladatomat elindultam vissza Firenzébe. Lakhatnék a pályán is, de nagy valószínűséggel nem sokat aludnék. A szurkolók fanatikusok és állandóan buliznak. Így jobbnak láttam, hogy a városban egy szálóda szobájába vonulok vissza. Bár nem tudom, hogy mennyire sikerül majd aludnom, mert a tűz esett óta rémálmaim vannak. Ahogy benyitottam a szobába a lábam a földbe gyökerezett.

- Hogy kerülsz ide?- szaladt ki a számon egy értelmetlen kérdés.