19. fejezet

Pocsék helyzet

A Szombati szabadedzésen arra törekedtem, hogy a beállításaimat tökéletesítsem. Ez sikerült is mivel a gyakorlás végén a 17. helyről felkúsztam a hatodikra. Mérnöki megbeszélés után ebédelnem kellett volna, de helyette egy üres kiflit rágcsáltam a kamionok közt. Kicsit megpihentem a korlátnál ahol láthattam az utolsó szektorban elhaladó 800-as gépeket.

- Nem gondoltál még a nyugodt étkezésre?- ölelt át Alvaro.

- Te pedig nem gondoltál arra, hogy megláthatnak minket?- fordultam felé. Ezzel a lépésemmel utat engedtem neki és sikeresen neki nyomott a korlátnak. Szabadulási esélyem se volt.

- De és nem érdekel.

- Kérek egy puszit.- mosolyogtam és tartottam az arcomat, hogy megkapjam a kért dolgot, de helyette megcsókolt. Ez sokkal jobb. Szenvedélyesen visszacsókoltam, miközben a keze a derekamnál járt. Kitapogatta a felsőm alját és óvatosan felcsúsztatta a kezét a hasamhoz. Azonnal elkaptam a csuklóját és próbáltam kicsit távolabb tolni magamtól.

- Nem szabad.

- Sajnálom.- húzta el a száját egy fintorra és a homlokomnak támasztotta az övét.- Ha veled vagyok felszabadultnak érzem magam.

- Tudom.

Kicsit még figyeltük a többieket, amikor megjelent Mattia és Hector. Persze a barátunk Hectorral. A két fiút cseppet se lepte meg az, hogy Alvaro milyen közel van hozzám. Sőt még át is karol. Azt hittem a spanyol rosszabbul viseli, mivel Katarban elég közel kerültünk egymáshoz. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk a városban lévő klubba táncolni. Semmi pia és takarodóra itt is vagyunk. Senki se fogja észre venni ha lelépünk. Az időmérőnk a nagy kategória után kezdődött, ahol Dani szerezte meg a polet Edwards és Casey előtt. Vale bácsi negyedik, Nicky a hatodik. Keresztapu a tizenegyedik helyen végzett, míg Toni csak a tizennegyedik. Most már miénk a pálya. 45 percig a tökéletességre törekedtem, aminek meglett az eredménye. Negyedik hely lett az enyém. Összesen 0.075-el maradtam el Simoncelli mögött. Előtte Alvaro van és ő előtte a honfitársa Debon. Mattia ötödik lett. A boxba visszatérve a mérnökeim és a szerelőim tapsolva vártak.

- Gratulálok Amy.- paskolta meg a sisakomat Gregor.

- Nektek köszönhetem. –szálltam le a géptől.

- De te vagy az irányító. Szerinted kell rajta alakítani?

- Nem így tökéletes.- mosolyogtam rá.

- Sejtettem. Vár rád a sajtó, de szerintem öltözz át először.

- Én is így gondoltam.

A lakókocsiba visszatérve kibújtam a bőrruhámból és egy farmert és a csapat felsőmet vettem fel. Ne fázzak meg alapon még a melegítő felsőbe is bele bújtam. A sajtó központ felé vettem az irányt és véletlenül elsodortam Tonit. Szegény srácot teljesen kikészítettem, mert a kezéből az összes cuccot kivertem. Sisak, kulacs, mobil, kártya.

- Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom!-hadartam miközben próbáltam összeszedni a cuccokat.

- Semmi baj. Jól mentél.

- Köszi. Neked már nem volt szerencséd.- állapítottam meg.

- Nos igen. Nem találtam az egyensúlyt. Talán holnap jobb lesz.

- Remélhetőleg. Bocsi Toni, de nekem mennem kell. Várnak a sajtósok. – szomorodtam el.

- Nem gond. Sok szerencsét holnapra.-egy puszit nyomott a homlokomra.

Így kellett el válnunk egymástól. Szerencsére a riporterek normális kérdésekkel zaklattak és nem magyarázkodtam sokáig. Mehettem készülődni a kiruccanásunkra. Fekete farmert és egy hasonló színű felsőt választottam. Hajamat összefogtam és a szükséges dolgaimat beledobáltam egy táskámba. A fiúk már vártak rám.

- Elegáns vagy.- bókolt Mattia.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá kedvesen.- Szerintem induljunk.

A bárban nagy volt a nyűzsgés és így nyugodtan eltudtunk vegyülni a tömegben. Egy félre eső asztal lett a miénk és itt ültünk le az italainkkal. Összesen egy pohár sört ittak a fiúk én pedig egy gyümölcs koktélt iszogattam. Majd először Hectorral táncoltam, később pedig Alvaroval. Már csak Mattiat kell a parkettre csábítanom.

- Te következel.- mutatott a Team Toth-os barátom a csapattársamra.

- Igen.- helyeseltem és elkaptam a kezét.

- Megadom magam.

Elvegyültünk a párok közt és elkezdtünk táncolni Kelly Clarkson számára. Sejtettem, hogy nem stimmel valami a barátomnál, mivel sose nézett rám.

- Jól vagy?- kérdeztem tőle kedvesen.

- Persze. Holnap a dobogó a cél?

- Alap.- feleltem komolyan.

Szótlanul táncoltuk végig a dalt és indultunk vissza a többiekhez, amikor….

- Hülye Ribanc!!!- lökött neki a pultnak egy nő. Akarva akaratlanul a két kezemet előre raktam és így bele tenyereltem egy kis pohárba. A vér azonnal elkezdett csurogni végig az ujjaimon.

- Samantha nem ő volt.- kiabálta egy férfi mögöttem.- Ugyan olyan a felsője, de nem ő volt.

A vér láttán mindig rosszul leszek. Pontosabban csak a sajátomtól. Mire észbe kaptam a levegőn voltunk és Alvaro támogatott.

- Vigyük Costa doktorhoz.

- Ne inkább az ügyeletre.- ellenkeztem.

- Amy ne erősködj…- kezdte el Alvaro, de félbe szakítottam.

- Versenyezni szeretnék. Ha Costa doktorhoz vinnétek mindannyian bajba kerülnénk. Ráadásul engem el is tiltana az indulástól. Fiúk én indulni akarok!!!!

Nos így kerültem Le Mans egyik kórházába. Három fiú hatására azonnal el is láttak. Dr. Jean Girald nevű úri ember látott el egész jól. Semmit se éreztem abból, hogy a kezembe turkált. Bár ebbe közre játszott az érzéstelenítő.

- Kérem pihentesse a kezét.- kísért vissza a barátaimhoz Jean.

- Megpróbálom.

- További szép estét.- köszönt el a doktor és mi elindultunk vissza a pályára. Alvaro udvariasan kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Hazudtál.

- Tudom.

A szállásomhoz Mattia kisért el, mert a fájdalom csillapító most hozta meg a hatását. Leültem az ágy szélére és ő vette le rólam a cipőmet. Kicsit égő dolog, de ha előre dőltem majd nem orra estem. Hanyatt dőltem az ágyon és ő be is takart.

- Aludj!- nyomott egy puszit a homlokomra.

- Maradj itt.- kértem kedvesen.

- Alvaro nem örülne neki…

- Csak egy kicsit. Létszi! Nem akarok egyedül lenni.

- Na jó.

Úgy dőlt le mellém, hogy a vállára hajtottam a fejem. Óvatosan kezdte el simogatni a fejemet és várta, hogy elaludjak. Fél óra múlva szólaltam meg.

- Mattia?-nem néztem rá csak figyeltem, ahogy szuszog.

- Hm?

- Fontos vagy számomra.

- Te is. Jobb, ha alszol.

Megfogadtam a tanácsát és elaludtam. Szerencsére egyszer se ébredtem arra, hogy fáj a kezem. Bár azon törhetem még a fejemet, hogy mit fogok mondani mi is történt velem. De ez legyen akkor a gondom.