18. fejezet

Minden más lesz

Reggel van már. Ezt jelzik a napsugarak, amik betöltik a lakókocsi terét. Mi pedig még, mindig itt vagyunk egymással. Nem nagyon akarunk még külön válni, de tudjuk nem sokára eljön ennek is az ideje.

- Minden más lesz ugye?- szólaltam meg.

- Azt hiszem igen. A Kereszt szüleiddel mi lesz?

- Még nem tudom. Nekem is kell egy kis idő, hogy fel fogjak mindent.  Megérted?-néztem fel rá.  Kedvesen mosolygott, amitől mindig elpirulok. Azt hiszem ezt észre is vette, de nem szólalt meg. Valaki kopogott. Először azt hittem, hogy Mattia, de amikor megszólat az illető teljesen ledöbbentem.

- Amy! Loris vagyok.- igen a keresztapám az. Mi pedig itt vagyunk ketten és az előbb beszéltük meg, hogy a rokonaimat később tájékoztatjuk. Ráadásul nem a legjobb bejelentés lenne ez a helyzet. Azonnal a ruháink után kaptunk és azt tárgyaltuk, hogy mi legyen.

- Ablak vagy szekrény?- vetettem fel ötlet gyanánt.

- Szekrény.- válaszolta gondolkodás nélkül. Időbe telt, míg olyan szintre hoztam a terepet, hogy ne legyen feltűnő. Ez idő alatt keresztapu vagy ötször kopogott. Nagy nehezen beengedtem.

- Azt hittem már itt se vagy?

- Aludtam. Gond van?- dőltem neki a szekrényajtónak. Persze Alvaro itt rejtőzik.

- Csak látni szerettelek volna.- lepődött meg az undok hangnememen.

- Értem.- kaptam észbe és szomorú arcot vágtam.

- Amúgy azért jöttem, hogy meghívjalak vacsorázni. Gondoltam jó lenne egy kicsit beszélgetni. Hiányzol.

- Te is nekem Keresztapu.- vallottam be és megöleltem. Igaza van, mivel mióta bekerültem ebbe a közegbe teljesen megváltoztam. A sok elfoglaltság miatt és az, hogy a gyerekeken próbálok segíteni ez elszakítottak a családomtól. Bűntudatom miatt majd nem elsírtam magam.

- Akkor mi a válaszod?

- Elmegyek.

- Rendben. Érted jövök. Most megyek, mert kereshetnek a csapatnál. Légy jó Amy és sok szerencsét.- köszönt el és már itt se volt.

Alvarot kiengedtem a szekrényből és elkezdődött a szokásos kavalkád. Az eső hál Istennek nem esett az edzéseken így a beállításokat tudtam tökéletesíteni. De kijelenthetem, nem ez a pálya lesz a kedvencem. Egyszerűen nem tetszik. A mérnöki megbeszélésen azonban meg voltak velem elégedve, hogy jó irányba indultam el a beállítások terén. Holnap még az utolsó szabadedzésen elvégezzük az utolsó simításokat és akkor az időmérőre minden tökéletes lesz.

Este nagyban készülődtem a programunkra Keresztapuval. Farmer gatyót és egy zöld felsőt vettem fel. Aminek az elején kockák vannak. A körmömet is kifestettem miközben a rádióban megszólalt az egyik kedvenc számom. Dirty Dancingben hallottam először és azóta is imádom. Ritmusra kezdtem el mozogni. Nagyon bele merültem a táncba, mert észre se vettem, hogy Mattia bejött.

- Hoppsz.- halkítottam le a szerkezetet.

- Élvezetes volt.- vigyorgott.

- Disznó.- dobtam hozzá egy csomag gumicukrot. Elkapta és azzal a lendülettel már fel is bontotta.

- Kérdezni szeretnék valamit?- leült az egyik üres székre.

- Hallgatlak.-néztem rá. Még kicsit várt, hogy meg merjen-e szólalni, de végül elkezdte.

- Randid lesz?

- Miből gondolod?- nevettem el magam. Bár sejtem a választ.

- Reggel ragyogtál amikor találkoztunk. Most pedig ki vagy öltözve és a körmödet fested. Nőiesen viselkedsz.

Leültem mellé és átöleltem. Csodálkozva pillantott rám és még tetőzte a dolgott, hogy puszit nyomtam az arcára.

- Butus vagy Mattia. Lorissal megyek vacsizni.

- De amúgy Alvaroval mi újság?

- Úgy tűnik járunk. – teljesen ledöbbent. De ezek után örömet láttam az arcán. Főleg amikor azon dolgozott, hogy a bordáimat összeroppantsa. – Hééé!!! Ez már fáj.

- Boldog lesz az én kis Húgicám.- bozolta össze a hajamat.

- Tudtommal van már két testvéred.

- De ők nincsenek velem minden második héten.- öleltem meg kedvesen. Ez valamilyen szinten igaz, hogy kialakult köztünk egy testvéri kapocs.

- Csak nehogy rám unj.- néztem fel rá.

- Nem fogok nyugi. – egy puszit nyomott a homlokomra.

A vacsora nagyon kellemes volt. Főleg, hogy folyamatosan olaszul dumáltunk. Loris biztosított arról, hogy nem szabad szét esnem. Bár eddig nem kerültem olyan mély hullám völgybe, de bármikor megtörténhet. Mesélt nekem régi történeteket Anyuról és Apuról. Megkértem arra is, hogy Le Mansról. 23 órakor értünk vissza a pályára. Gyorsan pizsamába bújtam és várta a pihe puha ágy.

A szombati nap sors döntő lesz, mivel az eső közeledik. Francba, francba és francba….