17. fejezet

A döntés meghozatala

Három napja tértem haza Monzába. A csuklóm kezd helyre jönni, de így is inkább futó edzéseket tartok. Rám is fér, mert teljesen elhanyagoltam az erőnlétemet. Mondjuk a lovaglás az állóképességemet javítja, de most ezt a kikapcsolódási programot hanyagolnom kell a Francia Gp-ig. Pontosan csak részben és így most az istállóban vagyok Marcoval.

- Valami gond van?- kérdezte a férfi miközben pakolászta a dolgait.

- Miből gondolod, hogy baj van?- néztem fel rá értetlenül.

- Szótlan vagy nagyon.

- Gondolkozok. Van egy problémám.- fejeztem ki magam elég tömören. Nem tudom, hogy egyáltalán érdeklik-e az én problémáim. Adriana-val hamarabb el tudnék beszélgetni erről, de pont Marcoval aki a nők terén kész katasztrófa? Próbálkozzunk. Igaz a kutya is a próbába döglött bele.

- Tudod, hogy ki azaz Alvaro Bautista? Persze, hogy tudod. Vele járok. Vagy is még nem járok, csak akarunk, így gondolkozási időt kaptam. De Loris mondott egy dolgot, amitől elbizonytalanodtam.

- Mi lenne az a dolog?- húzott egy széket elém Marco és helyet foglalt. Itta a szavaimat így folytattam.

- Sanghajban egyik barátommal beszélgettünk a fiúkról és ekkor mondta. Azt szeretné, hogy normális pár kapcsolatom legyen. Normális pasival.

- Alvaro csak normális nem?

- A normálist ő úgy értette, hogy a foglalkozása ne motoros legyen.

- Értem. Nos szeretsz Bautistaval lenni?-bólintottam.- És még akarsz vele lenni?

- Persze.

- Amy akkor minden el van döntve. Te összejössz a spanyol sráccal, míg Loris megbékél. Szeressd, mivel megérdemled a boldogságot.- hajolt közelebb hozzám és puszit nyomott a homlokomra. Segített a döntés hozatalban. Igaza van és ezt még meg kell egyszer hálálnom neki.

Szerdán utaztam Franciaországba. Először repülővel Párizsba és onnan TGV-vel Le Mansba. Délután már a helyszínen voltam ahol várt rám egy lakókocsi. Loris tanácsára kértem meg a csapatott, hogy rendeljenek nekem egy ilyen fullos szálást. Egyszerű, de még is nagyszerű.  Akár mikor le tudok pihenni. Azonban most meg kell keresnem Alvarot. Az Aspar Team motorhomejához sétáltam, ahol nem láttam. Neki dőltem a KTM-es kamionnak és figyeltem. Alvaro azonban meg se jelent.

- Amy segíthetek?- szólalt meg mögöttem Sergio.

- Bati merre van?

- Még nem érkezett meg. Holnap reggel jön csak, mert szponzori megjelenése van. Gond van?- nézett rám aggódva.

- Nem csak beszélni szerettem volna vele. Akkor majd holnap megkeresem.- nyomtam egy puszit a spanyol arcára és már fel is szívódtam. Szerencsétlenség újra utolért. Remélem csak a mai nap, mert ha a hétvégém is ilyen lesz, megőrülök. Még egy dolog. Tonit meg kell kérdeznem, hogy fájnak-e a csontjai. Este vacsora után még olvastam egy kicsit majd inkább nyugovóra tértem. Nem hittem, hogy ilye jól lehet aludni egy lakóautóban.

- Egyszer se okozol nekem meglepetést?-hallottam Mattia hangját miközben ébredeztem. Az ajtóban állt egy tálcával a kezében.

- Gyere be!-kiabáltam ki neki miközben bele bújtam a melegítő gatyómba.

- Szia! Hoztam neked kávét.- mondta miközben leült az üres székre. Kezembe vettem a bögrét és letelepedtem az ágyra.

- Mikor jöttél?

- Alig három órája. Gondoltam megleplek.- vigyorgott rám kedvesen.

- Hiányoztál.- vallottam be őszíntén.

- Menjünk közösen a pálya bejárásra.

- Benne vagyok. Addig is van egy csomó dolgom.- fintorogtam egy sort.

- Nekem is. Na de én megyek is. Fél ötkor a boxunkban.

- Ott leszek.- hagyott magamra.

Egy óra múlva munkára készen indultam el. Farmer nadrágot és csapat felsőt viseltem. Erre vettem fel a világos kék kabátot, mert elég hideg van. Hajamat lófarokba kötöttem össze. Igazam lett azzal a kijelentésemmel, hogy rengeteg melóm lesz. Alig volt megállás. Ide-oda rohangálta, mint a mérgezett egér és nem is ebédeltem. Voltam az olasz és spanyol tv riporterével készített csevelyen, majd egy fotózáson és végül a rajongói találkozón. Rengeteg kedves emberrel találkoztam, akiknek legalább egy kedves szavuk volt hozzám. Fél öt előtt három perccel roskadtam le az egyik székre a boxban.

- Indulhatunk?- lépett oda hozzám Mattia.

- Csak adj két percet, hogy megegyem ezt a müzli szeletet.- mutattam fel neki a kajámat. Bólintott és leguggolt mellém. Szemügyre vette a kék zöld foltos kezemet és kicsit meg is masszírozta. Nagyon jó volt. Ezek után sétáltunk ki a cél egyenes közepére.

- Nos ez itt a Le Mans-i aszfaltcsík. 1965-ben építették, de több változtatáson esett már át. Teljes hossz 4180 méter. Kilenc jobb és négy bal kanyarból áll…

- Ezek szerint nem kiegyensúlyozva fog kopni a gumi.- kotyogtam közbe. Rosszabb vagyok, mint egy gyerek.

- Jó megállapítás.- válaszolta miközben elindultunk az egyes kanyar felé. – A pálya szélessége 13 méter. Ennél van szélesebb pálya. Vegyük például Sepangot ahol 25 méter. De van ennél keskenyebb. Jerez 12 méter. Na megérkeztünk az első olyan ponthoz ahol nem figyelsz, hamar elszállsz.

Nos ez Mattia sajátos bemutatója. Egy óra alatt elmagyarázott mindent és rengeteg tanácsot is kaptam tőle. Így tértem vissza a szálásomra. Gyors zuhanyzás után laza melegítő nadrágot és fekete topott vettem fel. Odakint az eső is elkezdett esni. Leültem a laptopommal az asztalhoz. Fél órán keresztül nem igazán történt semmi, de végre megtört a jég. Kintről egy hangott hallottam.

-ALVARO VÁRJ!- kiabálta egy férfi. Rájöttem, hogy Toni az. Megpillantottam Alvarot is. Nem érdekelt semmi. Az eső se és az se, hogy mezítláb vagyok. Kirontottam az ajtón és a fiúkig meg se álltam. Értetlenül néztek rám, hogy mi a bajom.

- Toni… magunkra hagynál?-fordult felé. Bólintott és elment. Bati felé fordultam, aki kedvesen rám mosolygott.

- Mi a baj?

- Beszéljünk.- jelentettem be és megfogtam a kezét. A lakókocsiba vezettem ahol egy kicsit. Az ajtócsukódás után megtorpant.- Bocsi a kupiért.

- Semmi gond.

- Alvaro én veled szeretnék lenni.- nyögtem ki hirtelen. Szegény köpni-nyelni nem tudott. A szeme elkerekedett és a mosoly egy pillanatra lehervadt az arcáról. De csak egy pillanatra, mert már újra széles vigyorral nézett le rám.

- Komoly?

- Igen! Nagyon komoly.- mosolyogtam rá. Egy lépést tett felém és a kezét a derekamra csúsztatta. Hírtelen melegem lett és nagyot nyeltem. Egy lépést hátráltam és a hűtő tartott meg.

- Rendben van.- csókolt meg de egészen rövid ideig. Szerintem a reakciómra várt. Megsimogattam az arcát és most én csüngtem az ajkain. Forró csók csatánk közepette a kezeink egymás testén vándoroltak. A ruháink pedig egyre inkább fogyatkoztak. Gyengéden lefektetet az ágyra majd a szemembe nézett.

- Remélem, nem fogod megbánni, hogy engem választottál.- suttogta. Az arcát közre fogtam a két kezemmel, és közelebb húztam magamhoz.

- Nem fogom megbánni.- csókoltam meg újra…