15.fejezet

Bajok kezdete a legtöbb embernek

Éjszaka többször felriadtam egy rémálom miatt. A baleset képei rémlettek fel újra. Szerencsémre Mattia nem ébredt fel arra, hogy más félóránként úgy ugrok fel az ágyban, mint valami bolond. Hajnali hatkor megelégeltem ezt a dolgot. Kimásztam az ágyból és azonnal bele bújtam a farmerembe és a két számmal nagyobb termó pulcsimba és elindultam vándorútra. Az utam csak az étterembe vezetett egy jó erős fekete kávéért. Azt hittem egyedül leszek, de tévedtem. Daniel is a pultot támasztotta.

- Szia.- köszöntem neki. Mogorván rám pillantott, majd enyhe mosoly jelent meg az arcán.

- Szia! Eléggé pocsékul nézel ki.

- Köszi az őszinteségedet. Nem aludtam valami jól.- kortyoltam bele az italomba.

- Egyáltalán aludtál valamit?

- Icike picikét.

Végül kértem egy kis reggelit. Tényleg kicsi volt mivel egy szelet pirítóst ettem. Szerencsémre ez az étterem inkább az európai szokás szerint állították össze az étlapot. Megkaptam a kajámat, de még se ettem. Apró darabokra tördeltem.

- Mi történt, hogy rosszul aludtál?- fordult felém a spanyol. Kicsit meglepett a kedvessége.

- Rémálmaim voltak.- válaszoltam komolyan, de amikor megpillantottam az arcát majd nem nevetnem kellett. Falfehérré vált és csak tátogott össze vissza. Szerintem azt hitte, hogy kiborulok és nem tudja, hogy mihez kezdjen egy síró nővel. Ekkor azonban Alvaro huppant le a másik oldalamra. Mióta eljött tőlem Monzából most látom először ilyen közelről.

- Jó reggelt.- köszönt a honfitársának, majd felém fordult.- Beszélni szeretnék veled.

- Rendben.

Elmentünk sétálni. Átvágtunk a halon és a parkon is. Itt volt egy nagy medence. Senki se volt itt, így kiléptem az edzőcipőmből, ledobtam a zoknimat és feltekertem a nadrágomat és végül bele lógattam a lábamat a vízbe. Ezt a procedúrát Alvaro szótlanul figyelte, majd letelepedett mellém. Igaz szárazon megúszta a dolgot.

- Nem hideg?

- Csak egy kicsit. Miért nem láttalak két napig?- kérdeztem miközben a kezemet az övére csúsztattam és így megpihent a combján. Szorosan összekulcsoltuk az ujjainkat és egy ideig csak ezt néztük.

- Mindig dolgom volt, ami viszont biztos, hogy hiányoztál.

- Azok után, ami történt köztünk a pályán mi lesz?- csúszott ki a számon ez a kérdés, ami azóta fúrja az oldalamat, ahogy eljött tőlem. Mosolyra húzta a száját és elnézett először a távolba, majd rám.

- Egy kemény ellenfél, vagy aki a számomra nem közömbös.

Elgondolkoztam a szavain. Talán ugyan ezt érzem én is. Csak még nem tudom biztosra megmondani.

- Adj egy kis időt és talán elmondhatom ugyan ezt.- néztem fel rá és megnyugodtam. Szokásához híven mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Nekem megfelel. Azonban lassan indulnunk kellene, mert meló lesz.- felállt és segített nekem is.

- Ráadásul elég sok.

- Miért? Hisz tök jó pálya attól, hogy kínai….-simogatta meg az arcomat kedvesen.

- Könnyen vagy, mivel nem először fogsz rajta versenyezni.- kezdtem el duzzogni és próbáltam hátrálni egy lépést sikertelenül.

- Estoril és új volt a számodra, de még is negyedik lettél.

- Mattia szerint ott más játszott szerepet, hogy ez lett az eredmény.- jutott eszembe a verseny után és az amit a drága jó madár a fejemhez vágott. Alvaro arcán értetlenség jelent meg.

- És mi?

- Te.- közel rántott magához és megcsókolt.

A pályán már nem éreztem magam olyan jól, mint reggel a medence partján. Nem találtam a helyes beállítást és folyamatosan küzdöttem a géppel. Első szabadedzés után majd nem sírva szálltam le a gépről. 18 helyet szereztem meg, két másodperces hátrányban.  Szerencsémre a főmérnököm sejti, hogy mi a probléma és így megígérte, hogy az állítgatások után jobb lesz minden. Most először hiszek neki. A megbeszélés után kiültem az üres vezérlőpulthoz, hogy kicsit nézzem keresztapu és a többiek 1 órás gyakorlását. Az idő telt és a versenyzők szorgosan gyűjtötték az információt. Egyszer csak Jorge Lorenzot mutatták. A pálya trükkös részén járt és gyors volt. Az egyen súlyát folyamatosan helyezte át oda ahova kell. Az egyik ilyen váltásnál a gép megdobta és teljes ívű röpp pályára állt majd iszonyatos erővel az aszfaltra csapódott. Az fájt ahogy néztem, akkor maga ő, hogy érezheti magát? Pocsékul. Azonnal ott teremtek a mentősök és pár pillanattal később már vitték is a kórházba.

- Amy.- érintette meg Adriana a vállamat.

- Szia. Leülsz?- kínáltam fel az egyik üres széket. Miután helyett foglalt elkezdett szugerálni, mint ha azzal kísérletezne, hogyan tudna a fejembe olvasni.

- Kérdezhetnék valamit?

- Erre vártam, hogy mikor kezded el.

- Ennyire kiszámítható lennék?- értetlenkedett.

- Nem csak ismerlek. Nos?

- Reggel láttam valamit Caseyvel és biztosra akarunk menni.- szünetet tartott, de nem szólaltam meg.- Alvaro és közted mi történt?

- Estorilban lefeküdtem vele és ma közölte, hogy talán kicsit többet érez, mint egy szimpla barát iránt.

- És te?

- Nem tudom Adri, nem tudom.- fakadtam ki  és a térdeimre borultam. Együtt érzően simogatta a púpomat a hátamon. Reggel Danit akasztottam ki, most pedig őt. Ez nem jó. Nagyon nem jó.