16. fejezet

Minden fejben dől el!

Szombat este van. Az időmérőn megszereztem a hatodik helyet, mögöttem pedig Mattia van igaz csak pár tizedre. A csapat boldog ezzel az eredménnyel, hiszen mind a két versenyzőjük bent van az első két sorban. Nagyobb feladat lesz azonban jobb pozíciót elérni holnap, mivel nagy valószínűséggel esni fog. Erre nem vágyok. Utálok nedves körülmények közt versenyezni. Igaz egyszer-kétszer sikerült már jó eredményt elérnem, de volt nagyon rossz futamom is. Majd kiderül, hogy mit is hoz a sors.

Gyors zuhanyzás után már kicsit nőiesebben mentem le az étterembe a többiekhez. Akarva akaratlanul választottam ki a csípő farmer nadrágot és a V kivágott fekete topot. Aki meg akarta bámulni a mellemet az most meg is tudja.

A földszinten Jorge gurult előttem a tolókocsijával. A tegnapi bukás után tolókocsival közlekedik a boxokban és itt a szálódában egyaránt. De motorozni motorozik. Ezt nevezik kitartásnak, óriási kitartásnak.

- Szia.- köszöntem neki kedvesen.

- Szia. Hogy vagy?

- Ezt inkább nekem kellett volna megkérdeznem. Amúgy jól, és te?-indultunk tovább.

- Jobban. Bár még mindig fájnak a bokáim. Főleg ahol az a rengeteg zúzódás keletkezett. Meghívhatlak egy üdítőre?- kérdezte halkan.

- Elfogadom.

Sose hittem, hogy ilyen kellemesen el fogunk beszélgetni. Először én kérdeztem a pályafutásáról, a barátairól és egyéb szépségekről, majd ő következett. Volt, hogy komorak voltunk mind ketten, de volt hogy nevettünk mindenen.

- És a pasik?- tette fel az utolsó kérdését.

- Nem volt sok. Valahogy nem bírták, hogy száguldozó őrült vagyok és két-három hetente felnyalom az aszfaltot.

- És most van fiúd?

- Most sincs.- hazudtam egy kicsit. Akkor Alvaro mi? Egy csirke, Hát nem! Férfi. Egy igazi férfi. Maga módján izmos, széles válla van és a csókjai nagyon édesek. Na az arckifejezésem árulkodó lehetet, mert Jorge csak somolygott rajtam. Loris is csatlakozott hozzánk.  

- Na miről folyik a csevely fiatalok?

- Amyről és a fiúkról.- felelte a spanyol röviden tömören.

- Ugye nem arról van szó, hogy valaki szemet vetett rád a mezőnyből?- kérdezte gyorsan a keresztapám. Ijesztő az tuti.

- Nem nincs senki.

- Azért. Mert az szeretném, hogy rendes férfit találj. Nálunk jobbat. A motorosok nem valók a nők mellé, mert csak fájdalmat okoznak nekik.

Döbbenten pillantottam Jorge-ra aki szintén nem értette ezt a kirohanást. Jobb lesz ha lelépek. A vacsorától elment a kedvem és így felvonultam a szobámba. Aludni akartam, de keresztapu szavai a fülembe zengtek. Fájdalmat okoznak, de hogyan? Mi az hogy rendes férfit akar mellém? 1. Egy motoros is lehet rendes. 2. én döntsem már el, hogy kit szeretek. Így nyomott ez az álom, saját érzéseimen rágódtam, és nem tudom, hogy mi legyen a végső döntés, amit meg kell hoznom előbb utóbb.

- Hahó! Álom szuszi!- hallottam távolról Mattia hangját. Nagy nehezen a szememet is kitudtam nyitni és tudatosult benne, hogy reggel van. Azonban nagy homályosság van a szobámban.

- Már idő van?-kérdeztem tőle miközben a hátamra fordultam.

- Igen és esik az eső.

- Mi van?- pattantam ki az ágyból és az ablakhoz siettem. Shanghajra tényleg rendületlenül szakadt a víz és nem sok esély van arra, hogy el is álljon a futamra. Még ha el is áll a pályának kellene felszáradnia. Ha Toni pár nappal megszólal vasárnap előtt, hogy időváltozás lesz összecsomagolok és hazamegyek. Na jó ez vicc, de én nagyon utálok esőben versenyezni. Olasz bajnokságban ritkán szerepeltem ilyenkor jól.

- Inkább visszafekszek.- jelentettem be.

- Álmodban Kislány! Álmodban.-kapott el a csapattársam.- Most szépen elkészülsz és jössz velem a pályára.

- Ha már ilyen szépen kérted.

Pár órával később azt kívántam bár ne adtam volna be ilyen hamar a derekamat. Minden a bemelegítő edzéssel kezdődött. Küszködtem, mint hal a száraz parton. Nem találtam az íveket a beállítást. Egy szóval semmit se. Majd nem sikerült kifeküdnöm is mivel Lukas Pesek pontosan előttem esett el. Szokása a gyereknek. Időeredményem a 19. helyre volt elég, míg Mattia az élmezőnyt gyarapította. Kicsit elkenődve mentem ebédelni és a rajtra készülődni.

11:50-kor már kint álltunk a célegyenesben. Az eső ugyan úgy esik. Hatodik hely ide vagy oda parázok. Ha az első kanyarban rontok akkor bárkit magammal ránthatok, azt pedig nem szeretném. Rajtom egész jól sikerül egyedül csak Mattia és egy Repsol KTM-es tudott megelőzni. A körök teltek és a helyeket csak úgy cserélgettük. Egyszer mire észbe kaptam a motor önálló útra tért és a rázókő előtt ülök. Azonnal felpattantam és a géphez rohantam. A fékkar hajlott el egy kicsit, de ezzel még tovább tudok menni. Meg is tettem mivel a pályabírók azonnal a segítségemre siettek. Két kör telt el és én próbáltam feljebb zárkózni. Legalább egy két pont miatt. A cél egyenes végi kanyarnál a kavicságyban megpillantottam Alvarot. Elesett ő is, de visszaengedték őt is. Ez az idő mindenkit megtréfál. Kellett ezt gondolnom. Fél körrel később a motor megdobott és teljes erővel az aszfaltba csapódtam. Ez nem is fájt annyira, de ezen kívül a gép végig szánkázott a  kezemen. A kesztyű ellenére az ujjaim rettenetesen fájtak. Nem adom fel alapon visszamentem a motorhoz, de rájöttem felesleges. Eltört a fékkar.

Az orvosi vizsgálat során közölték, hogy zúzódásokat szereztem be és nem is az ujjaim kapták a nagy ütést, hanem a csuklóm. Kaptam egy gyönyörű fáslit, amivel pár napig tehermentesítik a sérült testrészemet. A verseny végeredménye nem érdekelt, amit viszont tudok, hogy Mattia újra dobogós. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Zöld barna csíkos felsőt, szürke nadrágot és fehér cipőt vettem fel. Természetesen erre a csapatom kabátját. A parkoló elé sétáltam, amikor szembe találtam magam Alvaroval. Még az overáljában volt, ami egy-két helyen elszakadt.

- Szia.

- Jól vagy?-érdeklődött azonnal.

- Igen jól vagyok. De te is ugyan úgy elestél.

- De én nem kaptam olyan valamit.- fogta meg a kezemet. Meleg volt a tenyere és ez nagyon jól esett mivel az enyém tök hideg.

- Mennem kell.- sóhajtottam egyet.

- Rendben. Kérlek vigyázz magadra.-simogatta meg az arcomat.

- Meglesz.- biccentettem. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyengéd csókot lehet az ajkaimra. Mennie kell és nekem is. Egy szó nélkül váltunk el egymástól. Le Mans hamar itt lesz. Vagy is nekem nem. A napok csiga lassúsággal telnek el, hogy eldöntsem akarom-e ezt a fiút.