12. fejezet

Végre sikerül

Amikor újra kinyitottam a szemem még sötét volt. Nem tudtam mennyi az idő, de sejtettem, hogy közelebb vagyunk a reggelhez, mint az estéhez. Na jó ez az én logikám. Alvaro egyenletesen szuszogot és észre se vette, hogy felébredtem. Végig simítottam a karját, majd óvatosan kimásztam az ágyból. Összeszedtem azokat a cuccaimat, amiket nem vettem fel és visszamentem a saját szobámba. Mattia mélyen alszik szerencsémre. Egyenesen a fürdőbe mentem és felültem a csap mellé. Az agyam zakatol ezerrel. Pont a verseny előtti éjszaka kellett megtörténnie? Ennyire hülye nem lehetek.

- Vagy még is.- szólaltam meg hangosan.

Előhalásztam a mobilomat és megnéztem az időt. 5 óra múlt pár perccel. Aludnom kellene még, de nincs kedvem hozzá. Inkább levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Ha így folytatom Mattia mehet a szomszédba zuhanyozni, mert az összes meleg vizet elhasználom. Hajamat is megmostam. Alapos szárítás után végeztem. Ekkor kinyílt az ajtó és a kómás csapattársam lépett be.

- Jól vagy?

- Persze. Idő van már?- kérdeztem vissza. Nem hülye, így előbb utóbb rákérdez arra a dologra, hogy hol jártam én az éjszaka folyamán. Átengedtem a terepet addig összepakoltam a hátizsákomba azokat a cuccokat, amiket a pályára magammal viszek. Az idő rohamosan telik és túl estünk már egy szabadedzésen. Eddig kerültem Alvarot, Mattiat és Lorist egyaránt. Valahogy nem volt bátorságom a szeükbe nézni. A mérnöki megbeszélés után a motorhome felé tartottam. A bőrruhából már rég kibújtam és letoltam a derekamig. A hajamat éppen újra összefogtam, amikor Alvaro jelent meg előttem. Aggódva fűrkésztem az arcát, de haragot nem láttam rajta.

- Beszélhetnénk?- kérdezte. Csak bólintottam és elindultam az egyik kamionunkhoz. Némán követett. Mikor becsukodótt mögöttünk az ajtó felültem a munka pultra.

- Hiányoltalak reggel.-mosolygott rám kedvesen.

- Sajnálom, de így jobb volt.- motoygtam és azt figyeltem, hogyan lógatom a lábam. Nem bírtam a szemébe nézni. Mire észbe kaptam pontosan ott állt előttem és az államnál fogva maga felé fordított.

- Kinek volt jó? Mert nem neked, de nem is nekem.

- Bocsánat.

- De dinka vagy. Nem is haragudtam rád.- simogatta meg az arcomat. Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt.Megőrültem, az tuti. Olyan hevesen és olyan szenvedélyesen csókoltam vissza, hogy ezen még magam is meglepődtem. Akkor szakadtam le az ajakiról, amikor már szédültem az oxigén hiány miatt. Zihálva a homlokának támasztottam az enyémet.

- Szerintem ezt mellőzzük a versenyek előtt.

- Igazad van.- simogatta meg az arcomat.- Jobb, ha megyünk, mert lassan keresni fognak.

- Igen és Mattia képes és felkutatja az egész box utcát értem. Ja és sejti, hogy hol voltam éjszaka mivel egy szobába aludtunk.- jutott eszembe a tény.

- Semmi baj.- elindult az ajtó felé.

- Várj!- kiáltottam el magam teljesen ok nélkül. Megtorpant és felém fordult. - Csak azt szeretném kérdezni, hogy lesz két szabad hétvégénk a következő versenyig, és nem lenne kedved eljönni hozzám Monzába?- dadogtam össze-vissza. Elszállt az összes bártorságom és elindultam. - Inkább hagyjuk.

- Amy!!! Ne rohanj. Ígérem, ha elintézek mindent Spanyolországban, elmegyek hozzád.

- Köszönöm.

Az idő telik elég rohamosan. Már a 125-ös futam zajlik és én a csapatomhoz tartok. Ma lehet egy nagy lehetőségem. Kicsit fura érzésem van. A Rajtrácson elfoglaltam a helyemet és a mérnökök körül zsongták a gépemet. Így újra a verseny indulására koncentráltam. Megszólalt a gong és mindenki eltűnt a pályáról csak mi versenyzők maradtunk. Elindulhattunk a felvezető körre. Életemben most először változtattam a szokásaimon, és nem siettem. Utolsók közt kerülgettem ki a vetélytársaimat és foglaltam el a helyemet a második sorban. A piros lámpa kigyulladása előtt megmozgattam az ujjaimat és oldalra pillantottam. Ismét ott állt Loris és Vale. Következő pillanatban már el is rajtoltunk. Az él menőkkel nem igen tudtam harcolni, de jó kis csatát vívtam Mattiaval és a japán Aoyama-val.  Volt, hogy első voltam, de volt, hogy utolsó hármonk közül. Azonban inkább elől mentem, így a negyedik voltam. A különbségeket folyamatosan tudtam, hogy a harmadik helyezettől milyen messze vagyok. Hat körrel a vége előtt Mattia megelőzött, de a következő kanyarban eltaknyolt. Én megingás nélkül kitudtam kerülni, de aki mögöttem jött az már nem. Így körönként láttam, hogy nő köztünk a különbség.  A hat kört óvatosan tejesítettem, és úgy örültem, mint ha nyertem volna. A levezető körben Alvaro mellém ért és vállon veregetet. Ez a dicséret volt. Lassan visszaértem és a csapatom tapsolva fogadott. Mindenki megölelgetet és ettől még inkább 10 centivel a föld felett, lebegtem. Rengeteg interjút kellett adnom és hulla fáradtan értem vissza a pihenőbe. Mattia éppen átöltözött.

- Gratulálok Picúr.

- Köszi.- mosolyogtam rá. Bár szerintem a leintés óta vigyorgok folyamatosan.

- Úgy látszik az éjszakai élet jót tett neked.- motyogta sunyin.- Pontosabban egy ember.

- Mocsok.- vágtam hozzá a felsőmet, de elnevettük magunkat.