10. fejezet

Kezdődik minden

Április 10-e van csütörtök délután. Egyedül egy papír társaságában járom körbe az Estoril-i aszfaltcsíkot. Ez az én kívánságom volt. mert sose voltam még ezen a pályán. Na jó nézőként voltam már itt, de az más tészta.A pálya 4182 méter, 9 jobbkanyarból és 4 balkanyarból áll. Ez azt jelenti, hogy többségben lesznek a jobbkanyarok. 3-as és 4-es kanyarban ácsorogtam amikor megjelent egy másk magányos farkas. Repsol Hondás felsőt viselt. Magasnak tűnt és széles vála volt. Rögtön ráimertem a tavaly előtti világbajnokra. Nicky Hayden az.

- Szia.-mosolygott rám kedvesen.

- Szia Nicky. Mi járatban?- na jó ez hülye kérdés volt, de csak feltettem.

- Szerintem ugyan azt amit te. Amúgy nem sokat változtál mióta legutóbb találkoztunk.- véleményezte a dolgot. Tavaly ismerkedtünk meg Laguna Secában, amikor keresztapu révén a Ducati vendége voltam és a box utácba töltöttem az összes szabad időmet.

- De te se.- vigyorogtam miközben rápillantottam a lapjára.

- Miért egyedül vagy?- nézett rám aggódva.

- Nyugi senki se fog elrabolni. Amúgy miért 69-es a rajtszámod?

- Mert ha megfordított akkor is ugyan az lesz. És neked miért pont 13-as a rajtszámod?- kontrázott rá.

- Tudod én boszorkány vagyok. Ez azt jelenti, hogy szerencsés vagyok.- feleletem tök komolyan. Először értetlenséget olvastam le az arcáról, majd azt, hogy nem vagyok épp eszű. Ez érthető.

- Jól vagy?

- Igen. De komolyra fordítva a szót csak úgy jött ez a 13-as. Nem tudom mihez kötni.- leült a rázó kőre és pedig követtem a példáját. Nem valami kényelmes, de megteszi.

- Kell segítség?

- Most még nem. Még mindig Pedrosa a sztár nálatok?

- Ez tudni való. tudod, mivel ő szerzett már két címet a Hondának, de nem baj ez az egész. Próbálok attól nyerni. De szerintem menjünk, mert sose érünk végig a pályán.

- Igazad van.

Végül még is együtt jártuk körbe a pályát. Rengeteget segített és közben tanácsokat is adott. Fél öt után tértem vissza a csapatomhoz ahol még tartottak egy rövid megbeszélést a holnapi napról. A kamionhoz siettem a cuccaimért amikor Valentinoval találkoztam össze.

- Megint nőttél?- kérdezte meg miközben megölelt.

- Ne piszkálj. Mizus?

- Semmi érdekes. Szombat este lesz egy jótékonysági est a a szegény gyerekek megsegítése miatt.Felajánlanál valami személyes dolgot amire licitálni lehessen?

- A bugyim jó lesz?-hülyültem.

- Azt inkább hagyd meg a leendő barátodnak.

- Akkor mire gondoltál?- Döltem neki a kamion lépcsőkorlátjának.

- Kesztyű, dedikált felső és hasonló dolgok. Benne vagy?

- Persze. Most megyek, ha nem gond?- mutattam az ajtó felé.

- Nem dehogy. Légy jó Amy.

- Légy jó Vale BÁCSI!-nyomtam meg az utolsó szót mire ő kinyújtotta a nyelvét, én pedig vissza rá. Mint a gyerekek, azonban ő 29 éves, én meg 19. Tapsot kérünk.

Péntek reggel Mattia ébresztett. Szerencsém volt, mert majd nem visszaaludtam. Azonban még mindig az ágyban voltam.

-15 percet kapsz különben rosszul jársz ha vissza kell jönnöm.- fenyegetett.

- Létszi legyen 20 perc. -könyörögtem csukott szemmel.

- Nem, nem csak 15 perc. Nézem az időt.

- Értem a célzást. Nyugalom készen leszek. Csak egy kicst had pihenjek még.

- 15...-lépett az ajtóhoz.

- Tudom!!!!-kiabáltam és a fejemre húztam a takarót. 15 perccel később már lent voltam a halban, de ős se hol se volt. így még mindig lmosan neki dőltem a falnak két óriási dísznövény közé. Pocsékul aludtam és most ennek meg is van az eredménye.

- Szia.- köszönt rám valaki. Kénytelen voltam ránézni és azonnal mosolyra húzódott a szám. Alvaro az. Már ő is a pályára indul. Ezt nagy táskája jelzi az oldalán. Közelebb lépett hozzám.

- Hogy vagy?-kérdeztem tőle kedvesen.

- Jobban szerintem, mint te.-simogatta meg az arcomat.- Jól vagy?

- Rosszul aludtam és kicsit fáj a fejem.

- Adok rá egy gyógy puszit.- vigyorgott és először a homlokomra nyomott egy puszit majd megcsókolt. Szerencsék volt, hogy a növények takarnak minket és ráadásul reggel van és az emberek mindennel foglalkoznak csak velünk nem.

- Húúú.-nyőgtem ki miközben a homlokomat az övének támasztottam.

- Ettől remélem jobban leszel.

- Fogjuk rá. Este találkozzunk valamikor?-simogattam meg a kézfejét.

- Ha szeretnéd elmehetnénk sétálni?

- Benne vagyok.- megpillantottam Mattiat aki éppen felénk tartott.- Majd még beszélünk.

Az edzéseken nem úgy szerepeltem, mint ahogy szerettem volna. A 10-dik helynél sose tudtam jobb lenni. Az utolsó mérnöki megbeszélésre vártunk Mattiaval, amikor előkerült egy kis labda. Megfelelő távolságott felvettük egymástól és oda-vissza kezdtük dobálni.

- Ma nem voltál formába.

- Nekem mondod?- lendült a kezem és elkapta a labdát.- Holnap felajánlasz valamit az estre?

- Igen. Egy sapkát dedikálva.

- Akkor én meg a csapatfelsőnket.-nem válaszolt hanem gondolkozott. Ezt le tudtam olvasni az arcáról.

- Kérdezhetek valamit?

- Mire gondolsz?- kaptam el a labdát, de nem dobtam vissza.

- Kedveled Alvarot?- nem számítottam erre.Úgy is látja rajtam ha hazudok így inkább az igazat mondtam neki.

- Igen.

- Akkor megnyugodtam. Dobod már?

Ezt egyszerűen elintéztük.