1. fejezet

Kezdet Katarban

Elérkezett a 2008-as idény első futamának a hétvégéje. Vagyis csak most utazok még Katarba Loris és Mattia Pasini társaságában. Mattia a csapattársam. A téli teszteken jól megismertük egymást a kapcsolatunk tökéletes. Segítjük egymást jóban rosszban. Neki is új lesz ez az idény, mivel most lépett fel a 250-es kategóriába. A repülőn egy sorban ültünk mind a hárman ráadásul egy más mellett. A csapattársammal a téli teszteken nagyon jóba lettünk. Más fél órája vagyunk úton, amikor eldöntöttem, hogy kimegyek a mosdóba. Én ültem középen és próbáltam kimászni.

- Hova mész?- nézett fel rám Mattia.

- A mosdóba.- adtam rövid tömör választ.

- Oda inkább nem megyek utánad.

- Reméltem is.- nevettem el magam. Loris észbe kapott, hogy miről dumálunk és nagyon csúnyán nézett ránk.

- Hülye vicc volt.- csóválta meg a fejét mikor rájött, hogy csak szórakoztunk. Végre nem piszkált senki és elmehettem elintézni a dolgomat. Miután végeztem sétáltam vissza a sorok közt és a gép megbillent. Igen mondták, hogy légörvények lehetnek, de hogy ekkorák. Megbotlottam a saját lábamba és beestem egy fickó ölébe. Amikor ránéztem felismertem az illetőt. Hector Barbera a magyar csapat versenyzője, aki szintén a kategóriában versenyzik.

- Szia Amy.- köszönt vigyorogva.

- Szia Hector. Bocsi a kellemetlenkedésemért. - igaz még mindig nem mozdultam.

- Nem vagy az. Amúgy egyedül vagy?

- Nem. Loris és Mattia három sorral előrébb vannak. Nem gondolod, hogy elengedhetnél? Mindenki minket figyel.

- Huuppsz.- elengedett.- Katarban találkozzunk.

- Szerintem is.- ezzel tovább sétáltam. Mattian vigyorogva nézett rám.

- Ne szólj semmit.

És végül nem is szólt. Katarban egy sivatagos terület. De maga a város csodás. Óriási toronyházak nyúlnak az égig. Minket is egy ilyen épületben szállásoltak el. Én a 13-dik emeleten kaptam szobát, Mattia mellettem, Loris pedig a 38-dikon. Szép kis menet lesz meglátogatni.

Két nap telt el és már is csütörtök van. A mai napon már napközben ki kellett mennünk a pályára, mivel elég sok gondunk van.

- Éjszakai verseny lesz, de napközben is pályán kell kotlanunk?- kérdeztem a csapattársamat mivel együtt sétálgatunk.

- Ugye most csak szórakozol?- nézett nagy komolyan, de elnevetem magam. Érti a poént, és ezt szeretem. Úgy viselkedik velem, mint ha a testvére lennék. Ez tetszik. Külön kellett válnunk, mert engem a spanyol tv-sek vártak. Az interjú elég jó volt. Arról kérdeztek, hogy miért szeretek motorozni, hogy kerültem a csapathoz, és mi a tervem későbbre. Egy óra múlva indultam a csapatomhoz. A kamionok közt sétáltam és nekem jött egy srác. Nem sokkal volt magasabb nálam. Fehér-piros színű volt a felsője és elég fura színű napszemüveget viselt.

- Elnézést kérek.- szólalt meg. De láttam rajta, hogy engem figyel.

- Semmi baj.

- Lehetek pofátlan?

- Attól függ, hogy mit szeretnél.- fontam össze a karomat.

- Te vagy Amy Corsi? Sokat beszéltek rólad az én kategóriámban, de még nem láttalak.- kicsit zavarba jött.

- Igen én vagyok. Te pedig…- kezdtem el azonban most én égtem be. Láttam már a fiút, de a nevére nem emlékszek. 2006-ban megszívatta Vale bácsit.

- Toni Elias.- segített ki. Ekkor azonban megjelent Mattia.

- Szia! Elrabolom a csajt, mert mindjárt egy érdekfeszítő csapat megbeszélésen kell megjelennie.

- Viheted nyugodtan.- legyintett.

- Tudjátok, hogy a lány kereskedelmet büntetik?- néztem rájuk, mert tényleg úgy hangzik, mint ha rajtam osztozkodnának. De végül is csak kinevettek. Muszáj volt indulnunk, mert különben megdorgálnak minket. Az egész megbeszélés nem tartott tovább fél óránál, mivel csak azokat a tényeket közölték, hogy holnap az első edzésen mire is figyeljünk. Beállítás, egyensúly, és a tökéletes gumiválasztás.

- Hova mész?- kérdezte Mattia miközben kijöttünk a friss levegőre.

- Öltözni mivel nem sokára kezdődik a fotózás.

- Az érdekes lesz. –nézett az ég felé. Egy grimasszal jutalmaztam és külön váltunk, mivel nekem saját öltözőm van. Ezt a szívességet mindenki megtenné nekem. A szekrényemben volt felakasztva a bőr ruha, és mellé behelyezve a csizma. Mind a két dolgot szépen kiszedtem és elkezdtem öltözködni. Először ruhát vettem fel a derekaimig, utána a csizmák. Egy tapadós felsőt vettem fel a gerincvédő alá. Így bújtam bele teljesen a szerkómba.

- Csinos.- néztem végig magamon. Már csak a sisakom hiányzott, amit egy külön táskában tartottam. Vadi új amit eddig senki se láthatott.  Legjobb haverom Franco csinálta Monzában az elutazásom előtt. Fő színek rajta a fekete és a narancssárga. A legalján körbe pedig ott van a nemzeti zászló színei. Kopogtak az ajtón és kintről hallottam Mattia hangját.

- Jössz?

- Persze!-kiabáltam és már indultam is. A célegyeneshez sétáltunk. Itt szokták csinálni a képeket. Körülbelül olyan stílusban, mint a Forma-1-ben. Most éppen a népes 125-ös mezőnyt kínozzák, addig felültünk a betonfalra. Az arra lófráló emberek sorba megbámultak ami kezdett idegesíteni.

- Van rajtam valami érdekes?- fordultam a barátom felé, akit cseppet meglepet a kérdésem.

- Hát van egy-két testrészed ami nem ugyan olyan mint nekünk.

- Fogd be! Inkább nem szeretném hallani.- és a két kezemet a fülemre tapasztottam. Hector jelent meg mellettem. Csinos fehér alapon-piros pöttyös overált viselt. Közben zenét hallgatott, csak arra lennék kíváncsi az Mp3-át hova rejtette. Vagy is inkább mégse.

- Mivel akarod az őrületbe kergetni?- nézet az olaszra.

- Semmivel. Ő kérdezett én pedig válaszoltam. Mi a baj ebben?- közben lemásztam a falról és Hector mellé léptem.

- Mit hallgatsz?- pillantottam kedvesen rá. Válasz gyanánt az egyik fülhallgatót felém nyújtotta. Valami latinos zene ment, amire automatikusan elkezdtem mozogni. Nem nagyon csak kicsit.

- Szabad egy táncra?- hülyült a spanyol mire én kezet nyújtottam neki. Csináltunk pár lépést oldalra, megforgatott és profin bedöntött. Csak félig meddig profin. Kicsúszott a kezem az övéből és kiterültem a betonon. Hála az égnek nem estem nagyot. Mattia harsányan kacagni kezdett, míg Hector próbált felkaparni.

- Óvatosan a keresztlányommal.- szólalt meg mellettünk Loris, erre Hector újra elengedett, így már csak fenékre estem.

- Inkább felállok egyedül.- motyogtam és talpra kerültem. Hector felé fordultam.- Inkább nem táncolok veled többet.

Az összes férfi csak somolygott az orra alatt. Mi következtünk. A fotósok 10 percen keresztül azzal piszmogtak, hogy mindenkit elrendezzenek és senki se takarjon senkit se. Amikor mindent rendben találtak az egyik oldalamon Mattia a másikon Lukas Pesek állt. Láttam rajtuk, hogy ők is kezdik unni. Hát igen nem sokkal később éreztem is. Az olasz bokán rúgott, mert éppen nem rá figyeltem. Véletlenül felsikoltottam. Persze senki se értette, hogy miért. Végeztünk mindennel és sétáltunk vissza öltözni.

- Még egy ilyen és megverlek. - fenyegettem meg Mattiat.

- Hiszem ha látom.- húzta ki magát büszkén. Azonban ekkor valami motyogásra lettem figyelmes. Nem sok időbe telt míg rájöttem, hogy az illető rólam dumál. Semmi baj se lenne, de szitkozódik.

- Nő és viselkedni se tud. Az egész szerződtetése csak reklámfogás. Tuti az egész idény alatt hátul fog poroszkálni…- na ez betette a kaput. Hátra fordultam és felpofoztam azt az illetőt akivel szembe találtam magam. Sajnos megint forró fejű voltam és nem figyeltem jobban. Nem azt ütötte meg aki rólam beszélt. Szegény Alvaro Bautistát bántottam, de Hector Faubel a tettes. Mindenki elhallgatott a környezetemben. Ügyes vagy Amy Corsi! Hülyét csináltál magadból!